A Lidércfény, mint lámpás a szürke hétköznapok homályában

Külvilág / Lidércfény (537 katt) Homoergaster
  2015.11.18.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/4 számában.

Amikor kisgyermek voltam, papírlapokból ragasztottam és fűztem össze magamnak „könyveket”, „füzeteket”. Az így elkészült „kiadványokat” szigorúan egy példányban megtöltöttem rajzaimmal és blődségeimmel. Később, már kamaszodván, egy barátommal arról ábrándoztunk, hogy saját újságot alapítunk. Neki több fogalma volt a tervünk buktatóiról, mint nekem, de én is sejtettem, hogy a kor – a kései szocreál – nem kedvez az ilyesminek. Nem is sejtettem, hogy álmodozásunk tulajdonképpen egy irodalmi szamizdat lett volna!

Ebben a korban már egy fokozattal tovább léptem, és papírboltban megvett füzetekbe ragasztgattam be az innen-onnan kivágott, nekem tetsző képeket, melyeket aztán rövid kommentárokkal láttam el. Ez már ténylegesen szinte szamizdat volt, de politikai felhang nélkül. Érdekességek tárháza volt csupán. Ebben a korban szoktam rá, hogy a nekem tetsző cikkeket-képeket tartalmazó újságokat lehetőleg két, vagy még több példányban vegyem meg éppen ezért. A MÉH telepekre, bicikli tárolókba tett kalandos kirándulások, zsákmányszerző körutak értelme is ez volt: jó dolgokat beszerezni, lehetőleg több példányban! A habitusom – és ez egy önvallomás deresedő fejjel – azóta sem változott. A kedvenc elfoglaltságom az interneten szörfözve a képek elmentése.

A ‘80-as, ‘90-es évek fordulóján ez a szenvedély alábbhagyott az ifjúsági szubkultúra és világnézeti kérdések okán. A kilencvenes években azután találkoztam azokkal az emberekkel, akik lehetőséget adtak nekem, hogy a közben elkövetett írásaimat publikáljam. Először még egy kis lemezújságban, ami a floppy nevű adathordozón terjedt, aztán pedig a webes felületen. Jó darabig eltartott, mire a ceruzával, tollal leírt dolgaim már önállóan be tudtam billentyűzni a kibertérbe.

Amikor 2007-ben megkérdezték tőlem, mit szólnék hozzá, ha az írásaim egy kinyomtatott füzetként is megjelennének, akkor ez a felkérés a legvadabb gyermeki álmomat váltotta valóra. A Lidércfény AKF, a PDF és papír alapú folyóirat évek óta kihívás, feladat és lelkesítő szárnyalási kísérlet. Benne megvalósul a gyermek álma: alkotás-publicitás. Mi is lehet ennél fontosabb egy írónak? A szürke hétköznapokban kitalált vad ötletek, látomások megvalósulásának színtere, egy hely, ahol mindez létjogosultságot kap.

Olyan emberekkel vagyok egy csapatban, akiket tisztelek a tudásuk miatt, akiket kedvelek a kreatív ötleteik okán. Együtt sok jó és vidám dolgot alkottunk már, és remélem, ez így is marad! A lidérces fények a régi időkben nem örvendtek jó hírnek. A mi lámpásunk ezzel teljesen ellentétes, olyan, akár a kikötők régi világító tornyai: mutatja az utat, vezet a révbe!

Előző oldal Homoergaster