Gyilkosok kora II/3.

Fantasy / Novellák (595 katt) anonim88
  2015.11.18.

Limetown nevét egy lovagról, sir Limerrinről kapta, aki sok száz évvel ezelőtt adományával segítette a falu életben maradását. Ezen kívül semmi érdekességet nem lehet elmondani erről a jelentéktelen, nyugati falucskáról. Kocsmája is mindössze egy vendégszobák nélküli, roskatag faház, a Csupasz Csiga.

- Már a neve is gusztustalan, nem hogy maga a hely – jegyezte meg fintorogva Daniel. A többiek a kissé duci, ám annál bögyösebb felszolgáló lány mélyen kivágott dekoltázsán legeltették tekintetüket, míg a fiatal mágus bizonytalanul forgatta korsóját. Minél tovább szemlélte, annál bizalmatlanabbá vált.

Egy hatalmas, színesre festett üvegablak előtti asztalnál foglaltak helyet, ami azt illeti, az egyetlen üres asztalnál. A kis helyiség teljesen megtelt emberekkel. Azt hihetnénk, csupa helyi parasztember, akik a napi munka fáradalmait öblítik le, de nagyrészt fegyveres alakokat láttak.

Valószínűleg kalandorok, zsoldosok és hasonló átutazók, mint mi - gondolta Castiel. - Bár, akkor is szokatlanul magas arányban vannak jelen. Vajon van köztük próféta is?

Itt határozta el, kiemelt figyelmet fordít a vendégek figyelésére. Nem szeretne kellemetlen meglepetésben részesülni.

- Ne finnyáskodj már folyton! – vágta hátba Victor Danielt. A többiekhez fordult. – Az erdőben is folyton panaszkodott! – társát utánozva folytatta. – „Fúj, én ezt meg nem eszem!” „Csiga? Mi vagyok én, valami szaros orléz?”
- Egy hétig csak patkányt, meg csigát ettünk felváltva – magyarázta Daniel. – Ez a „nagy vadász” itt mellettem mást képtelen volt elejteni.
- A hús az hús – vonta meg a vállát a szakállas.
- Inkább ne is ejtsünk több szót azokról az időkről! – megborzongott. – Cass, mesélj te valamit! Mikor kipucoltátok azt a patkányfészket két hónapja, nem találkoztatok egy Marik nevezetű mágussal? Húszas évei elején jár, tüskés, barna haj, számító, sötét szemek.
- Nem. Nem rémlik – rázta meg a fejét.
- Nekem sem – felelte Adam rövid gondolkodás után.
- Értem. Nagy kár.
- Ki ő? – érdeklődött Castiel.
- Ő szeretne holtan látni. Miatta vagyok a próféták célpontja.
- Ilyen befolyásos személlyel kerültél összetűzésbe?
- Akkor még nem volt az - vonta meg a vállát. - Csak egy kis tanonc a Körben, azonban mostanság jól megy dolga. A Vörös Ligának helyi vezetője egyszer csak megtette jobb kezének. Senki sem tudja, miért.
- Helyi? – ismételte Adam. – Vagyis ezeknek több szárnyuk is van?
- Wehe! - felkacagott. - Hogyne lenne! Ez csak egy kis darabkája egy földalatti mozgalomnak. A szálak egészen Tevinter magisztereiig vezetnek.
- Ezt a buta mesét már hallottam korábban a gonoszt tevinteri mágusokról, meg a világot behálózó tevékenységeikről – legyintett a lovag. – Ez csak egy összeesküvés elmélet. Sosem látott napvilágot semmilyen bizonyíték ezzel kapcsolatban.
Daniel vállat vont.
- Higgy, amit akarsz! - hagyta rá.
- Azért szívesen megnéztem volna Deverat harc közben - váltott témát Victor. – Mindig is érdekelt, mire képes az a törpe valójában.
- Nem harcolt rosszul – felelte Castiel.
- De ezek szerint annyira jól se – nevetett fel Victor.
Daniel előredőlt, két kezét a szája előtt összefonta.
- Hm. Valami nyugtalanít.
- Mi lenne az?
- A te vérdíjad ötezer arany, az enyém kettőezer-ötszáz. Ez önmagában vajmi kevéssé indokolja a Végzet Prófétáinak jelenlétét.
- Szerinted nem miattunk vannak itt?
- Kizárt dolog. Nem sokat hallottam róluk, de ahhoz éppen eleget, hogy tudjam, ennyi pénzért a kisujjukat sem mozdítják.

Castiel úgy döntött, megmutatja a levelet.

- Hm. „A Végzet Prófétái el fogják rabolni Elise MacTirt.”
- Elég… lényegre törő – jegyezte meg Victor.
- Szerintetek komolyan vehetjük?
- Miért kérdezel ilyesmit, Cass? – húzta félmosolyra a száját Daniel. – Ha nem vennéd komolyan, most nem tartanál a Gherlen-hágó felé.

Egy pillanatra meglepődött, mégis honnan tudja a mágus, hova tartanak, aztán megértette. Errefelé már csak a hágó van, Tiran városával, közepén a MacTir kastéllyal. Tőle nyugatra csak Orzammar, a törpeváros, illetve Orlézia.

- Azt hiszem, van egy közös problémánk – ismét összefonta kezeit szája előtt. – Mit szólnál, ha felajánlanám együttműködésünket, amíg a „Végzet Prófétáinak” nevezett probléma fennáll?
- Csak így önzetlenül segítenétek? – vonta fel a szemöldökét gyanakvóan Adam. – Azt értem, hogy közös ellenség, meg minden, de nem lenne egyszerűbb a dolgotok, ha meghúznátok magatokat úgy, mint eddig? Csak hátra kéne dőlnötök, s megvárni, míg mi elintézzük ezeket a prófétákat.
- Hogy is fogalmazzak finoman? – dörzsölte meg szakállát Victor. – Nem hisszük, hogy egyedül képesek lesztek legyőzni őket. Sőt, valószínűleg az első találkozást sem élnétek túl egy prófétával.
- Azt majd meglátjuk! – vágta rá dacosan Adam.

Alig, hogy ezt kimondta, valaki keresztülugrott a színesre festett ablakon mindenfelé szilánkokat repítve. Valamennyien hátra ugrottak, így az idegen csak az asztalukat tudta félbetörni hatalmas pörölyével.

Előző oldal anonim88
Vélemények a műről (eddig 4 db)