Az okik és az omuk háborúja - III.

Fantasy / Novellák (579 katt) lylly
  2015.11.10.

Aznap már nem történt semmi napközben. Este viszont, vacsora után…

Yvonne felmászott az ágyára, és leült a többiek felé fordulva. Tudta, hogy most meg fogják rohamozni a kérdéseikkel.

- Hogy tudtad levágni annak a fabábunak a fejét? – kérdezte Olin Cobb, aki ezt akkor közvetlen közelből láthatta.
Yvonne kitalált valami hazugságot:
- Azt tudom, hogy belevágtam a kardom, utána pedig visszaérkeztem a földre. Nem tudom, hogy hogyan, és miért esett le a feje.
- Ömm, oké… - mondta a kérdező.
- Na és… Hogyhogy ölelgetted Eliseo Tame-et? És hogyhogy ő engedte ezt? Talán van valami köztetek? – kérdezősködött Jay Wylde egy vigyor kíséretében.
- Miért érdekel? Mert már lefoglaltad magadnak? Esetleg irigykedsz?
Yvonne reakciója után mindenki röhögni kezdett, kivéve Jay.
- Nem vagyok meleg! – mondta Jay, és ökölbe szorított jobb kezét Yvonne felé lendítette.
A lány út közben elkapta a csuklóját, és jól megszorította.
- Ha bántani szeretnél egy lányt, személy szerint engem, akkor azt gyorsabban kéne csinálnod.
A fiúk megrökönyödve néztek Yvonne-ra, aki most elengedte Jay kezét.
- Na, ugorjunk! Következő kérdés? – kérdezte Yvonne.
- Mi az a beültetés? – kérdezte kis idő múlva Nick Leech.
Yvonne sóhajtott egyet, és azt mondta:
- Ez az a téma, amiről nem szabad beszélnem. Szigorúan titkos. Körülbelül egy hónap múlva fogjátok megtudni ti is Eliseo-tól.
A lány lemászott az ágyról.
- Van még kérdés? Ha nincs, akkor teszek egy sétát…
- Hányas melltartót hordasz? – kérdezte Will Frith.
Yvonne a fiú felé fordulva hosszan a szemébe nézett, összeráncolta a szemöldökét, majd teljes (természetfeletti képességei felhasználása nélküli) erejével pofon vágta. Will megdörzsölte az arcát, de nem mondott semmit. Yvonne kilépett az ajtón, majd onnan visszapillantva ezt mondta:
- Hetvenöt, E kosárméret.
Mire a fiúk felfogták, hogy Yvonne megválaszolta ezt a kérdésüket, addigra a lány már rég eltűnt.
- Hű… Az jó? - mondta felocsúdva Will, megdörzsölte az arcát, majd ment a dolgára.


Yvonne elsétált addig a mezőig, ahol gyerekként is sokat bámulta az eget. Most is lefeküdt a fűbe, és a felhőket kezdte szemlélni. Nemsokára egy lány közeledését érezte. Nem volt közel, még kb. száz méter volt köztük, és egy rendes ember még csak észre sem vette volna, hogy valaki egyáltalán a közelben jár. Yvonne viszont képességeinek köszönhetően sok mindenre volt képes. A lány lefeküdt mellé a földre, de nem szólt semmit.

- Cammy Lisle – szólalt meg Yvonne. – Mit szeretnél?
- Én nem vagyok olyan, mint a többiek – mondta Cammy. – Csak azt szeretném mondani, hogy szívesen segítek neked bármiben. Tényleg furcsa, hogy ilyen fiatalon már a hatosok közt lehetsz, de nekem nincsenek előítéleteim. Remélem, lehetünk barátok.
Yvonne őszinte mosollyal nézett Cammyre, és ezt válaszolta:
- Örülnék, ha a barátom lennél. Köszönöm, de nem kell segítség. Ha majd megtudod, hogy mi az a beültetés, majd megérted. Eliseo azt mondta, egy hónap múlva fogja elmagyarázni nektek. Addig sajnos nem mondhatok semmit.
- Rendben. Mellesleg… Van valami közted és Eliseo között? Csak mert a pályán nagyon úgy tűnt…
- Persze, hogy van! Ez viszont bonyolultabb annál, mint amire te gondolsz. Talán egyszer még azt is megtudhatod. Ez a téma a beültetéssel kapcsolatos, ezért erről sem beszélhetek, de majd szívesen elmondom.

Yvonne felől ezután nem nagyon kérdezősködött senki a hatosok közül.

***
- No, emberek, most a szervezet területén kívülre fogunk lovagolni – mondta egy nap Eliseo. - Nincs kérdés, és én lovagolok legelöl! Aki lemarad, vagy elveszik, azért nem vállalok felelősséget!

A hatosok tehát kimentek a „szabadba”. Sziklás, szakadékos helyen haladtak, Tame figyelmeztette is az embereket, hogy vigyázzanak magukra. Egy tisztáson, egy mély, kiszáradt folyómeder mellett megálltak pihenőre. Yvonne elment egy kicsit körülnézni, és nem figyelt eléggé a lába elé. Hirtelen azon kapta magát, hogy egy szakadék szélén áll, és mindjárt leesik. Hirtelen megragadta egy kéz. A lány tudta, hogy ki az, mert eddig is érezte az oki jelenlétét, tehát csak Mirna Gare lehetett az.

- Ezt most miért csináltad? – kérdezte a lány az oki szemébe nézve.
- Nem akartam, hogy bárki is tudomást szerezzen rólam – Mirna összevont szemöldökkel nézett Yvonne-ra, és Yvonne úgyszintén rá.

Mindenki érdeklődéssel figyelte a párbeszédet, mint mindig az olyan dolgokat, amik Yvonne-nal történtek. Egy percnyi csönd után Yvonne szólalt meg először:

- Egy hónap múlva! – mondta, és kezet nyújtott Mirnának.
- Várlak! – válaszolta az oki, és megrázta ellensége kezét.

***
A hatosok csapata nem haladt sokra az alatt az egy hónap alatt. Az előtt, hogy Eliseo elmagyarázta volna az embereknek, hogy mit is jelent a beültetés, furcsa dolgok történtek Yvonne-ék faházikójában. Vacsora után a fiúk szokatlanul jó és pajkos kedvükben voltak, és igen-igen szorongatták a párnáikat. Kis idő múlva párnacsata kezdődött. Mindenkinek jutott elég toll a szájába.

- Jaj, Yvonne! Ne legyél már ennyire izé! Gyere te is! – mondta Jay.
Yvonne nem mászott le az ágyáról, csak akkor, amikor Eliseo-t érezte közeledni.
- Csitt! Maradjatok csöndben egy kicsit! – mondta, fogta a párnáját, és odaállt az ajtó mellé.

A többiek értetlenül néztek rá, de azért lenyugodtak, és feszülten figyelték a teljesen komolynak tűnő lányt. Eliseo kopogott, majd benyitott. Abban a pillanatban Yvonne az arcába dobta a párnáját, és a csata folytatódott annyi különbséggel, hogy Yvonne és Eliseo is csatlakozott. Mikor már mindenki kifulladva ült, vagy feküdt a padlón, Eliseo Tame elmondta, amiért jött.

- Már minden házikóban jártam, csak nálatok nem. Szóval, holnap fogom elmondani, hogy mi is az a beültetés. Ezért nem fogunk szinte semmit csinálni… De a felszereléseteket hozzátok! – mondta Eliseo, majd Yvonne-hoz fordult. – Az orvos is holnap érkezik. Lehet, hogy már akkor sor kerül mindenre, de lehet, hogy csak holnapután. Azt mondta, hogy emlékszik rád, és hogy megvizsgálna egyszer. A szomszéd faluban sikeresen lezajlott minden, és a katonák bátran vállalták a felelősséget. Remélem, hogy nálunk is így lesz. Elvileg a megmérettetés csak az után lesz, mikor már mindenki megtanulta, hogy hogyan kezelje a saját helyzetét. Azt hallottam, a pihenési idő ilyen korban csak pár hónap lesz…
- Rendben – válaszolt Yvonne. – Reggel, mielőtt bármit is mondanál erről a témáról, kérlek, hadd tegyek meg valamit. Nagyon fontos lenne, mert ha csak azután teszem meg, miután mindent elmagyaráztál, akkor a többiek rettenetesen megijednek!
Eliseo sóhajtott egyet, majd ezt mondta:
- Rád bízom, csak ne legyen belőle semmi baj!
- Nem lesz, ígérem!

Előző oldal lylly