Gyilkosok kora I/8.

Fantasy / Novellák (531 katt) anonim88
  2015.09.03.

K'hoat íróasztalánál ült, kezében egy rongyot szorongatva. Egy gyűrött rongydarab, mindössze ennyi maradt Isabellából. Öt éve már, hogy a lány elhunyt, de még mindig összeszorult szíve, ha csak rágondolt.

Valami zajt hallott, amit egy hangos puffanás követett. Felnézett, dolgozószobája ajtaja - egy ájult mágussal - a földön hevert. Az ajtóban egy magas lovag jelent meg talpig páncélban.

- Fura módja ez a kopogásnak, kölyök – bosszúságát igyekezett elrejteni.
Adam szemügyre vette az öreg, ráncos mágust.
- Nem akartam az ajtónyitás fáradalmaival terhelni, öreg! – legyintett szórakozottan. – Biztosan fáj a háta, meg miden, gondoltam, megkímélem egy úttól.

K’hoat talán reagált volna a fiú szemtelenségére, ha nem pillantja meg a templárist.

- Carota – hangjában felizzott a gyűlölet.

Ez a férfi minden kétséget kizárólag a vörös köpenyesek vezetője. Lívia érezte a férfi lehengerlő auráját, de, ami még ennél is rosszabb, vele született adottságának hála – amit ő csak lélekrezonanciának nevezett – K’hoat érzései nyitott könyvvé váltak számára. Érezte az ürességet, ami a férfi szívében tátongott, a keserűséget, a magányt, a fájdalmat. Valósággal hatalmába kerítette a depresszió a rázúduló intenzív érzelmektől.

- Mi a baj, Lívia? – Adam azonnal észrevette a lány hirtelen hangulatváltozását.
- Magány! Olyan, mintha a szívem egy darabját tépték volna ki! - remegő kezeit teste köré fonta.
A fiú nem értette, mi történik.
- Nem emlékszel rám, igaz? – fordult Carotához K’hoat. – Hét évvel ez előtt, Porttown városa.
A templáris elsápadt.
- Nem lehet!
- Emlékszel, igaz?
- Te nem lehetsz annak a lánynak az apja! Ő nem volt mágus!
- A neve Isabella! – kiáltotta szemében könnyekkel. – Ő volt a lányom! A mindenem, és te elvetted tőlem!
- Nem! Tévedsz! Nem az én hibám volt! – tiltakozott kétségbeesetten a templárislovag.
- Amikor érte jöttél, megígérted, a Körben majd biztonságban lesz! Könyörögtem, hadd maradhasson velem, mellettem biztonságban lesz, de te megesküdtél, hogy majd vigyázol rá! A lányom meghalt, mert megbíztam benned!
- Nem tehettem mást! Elbukott az alászálláson! Végeznem kellett vele, mielőtt démonná válik!

Lívia meglepődött, még sosem látta Carotát ilyennek. Zavarodottságot és bűntudatot érzett. A férfi heves érzelmei keveredtek benne Carota megbánásával.

- Tévedsz! - K'hoat hangja egy férfiről árulkodott, akinek nincs vesztenivalója. - Amikor kioltottad a lányom életét, akkor teremtetted meg a démont!

Tőrével átszúrta kezét, valamint mormolt, miközben a vér körülötte kavargott.

Ennek az aurának a maradványait éreztük odakint! Ő pecsételte le a kaput is! – Carota már akkor sejtette, mikor megpillantotta, de most gyanúja bizonyosságot nyert.

Valami furcsa, sűrű, fekete füst jelent meg a semmiből, s leerőszakolta magát K'hoat torkán. A mágus felordított, szeme sötétbe fordult, írisze sárgává változott, aurája teljesen megváltozott.

Adam nem tétovázott, nekirontott az ordító vörös köpenyesnek. Hosszú kardjával egy hatalmas vágást ejtett ellenfele mellkasán. Lendületét kihasználva megpróbálta azonnal lenyesni K’hoat fejét, azonban az átlátott szándékán. Puszta kézzel megragadta a pengét, ügyet sem vetve a kezéből kiömlő vérre. Egy határozott mozdulattal kirántotta a pengét Adam kezéből, őt pedig a falhoz vágta. A fiú csak a fájdalomra emlékezett, meg arra, hogy valahogy a földre került. Kábán felnézett, még szemtanúja volt, ahogyan a hatalmas seb K’hoat mellkasán begyógyul.

- Ez miféle képesség? – nyögte fájdalmasan.
- Ne tévesszen meg, ez már nem K’hoat – magyarázta Carota. – Ez egy démon! Ráadásul nem is holmi közönséges démon! A te pengéd nem árthat neki!

Carota valami imát mormolt, a kardjába vésett rúnák világoskéken felizzottak. A szörnyeteg elé ugrott, egy suhintással lecsapva bal karját. A förtelem felüvöltött, nem a levágott kar fájt neki, hanem a penge érintése.

- Éget, mi, te rohadék? – Carota felkészült a kivégzésre, azonban alábecsülte ellenfelét. A démon nem gyengült meg, csupán dühösebbé vált. Ép kezével megragadta a nő nyakát, vicsorogva nyáladzó képéhez emelte.
- Szenvedj! – hörögte.

Olyan erővel vágta földhöz, még a padló is megrepedt körülötte. Amíg Carota magatehetetlenül feküdt, a démon egyetlen taposó mozdulattal szilánkosra törte kardforgató karját. Egy fájdalmas, fülsüketítő üvöltés, mindössze ennyire volt képes a templáris parancsnok.

- Jöhet a koponya! – nevetett a szörnyeteg. Fejénél fogva a magasba emelte. Fogása lassan vált egyre szorosabbá, a kínzás minden pillanatát kiélvezve. Carota érezte, ahogyan koponyacsontja megreped.

Adam, látva újdonsült társa szenvedését, erőt vett magán, felpattant, megragadta Carota kardját, s oldalba támadta a démont. A szörnyeteg túlságosan elmerült a kínzás élvezetében, így csak későn vette észre az érkező fenyegetést. A penge a bordái alatt hatolt be, s meg sem állt a szívig. A förtelem azonnal elengedte zsákmányát. Felordított, izzó, sárga macskaszemeit Adam felé fordította, vicsorogva felé kapott, de mielőtt elérte volna, összeesett. Adam kővé dermedve állt, egyre csak azt a félelmetes, démoni szempárt látva maga előtt.

- Megmentettél – szólt erőtlenül Carota. Megpróbált feltápászkodni a padlóról, de minden ereje elhagyta testét.
- Mi a fene volt ez? – kérdezte Adam, szemét egy pillanatra sem vette le a tetemről. Attól tartott, a szörnyeteg bármelyik pillanatban felkelhet.
- Egy förtelem. Így hívjuk azokat a mágusokat, akiket démonok szálltak meg - nagy nehezen sikerült feltápászkodnia, bizonytalan léptekkel a lény felé indult.
- Egy förtelem? – még mindig nem akarta elhinni, ilyen tényleg létezik.
- Ez a rohadék önként adta át magát egy haragdémonnak, mert tudta, egyedül nem elég erős a legyőzésünkhöz. Ezeket utálom a legjobban!
- Haragdémon?
- Igen, a Káptalan érzelmek szerint csoportosítja a démonokat, attól függően, melyik oldalunkat kísértik meg. Vannak vágy, harag, büszkeség stb. Nem untatnálak a részletekkel – bal kezével ügyetlenül kihúzta pengéjét a halott démonból. – Szép vágás, kölyök! Nem szeretnél templárisnak állni?
Adam holtsápadtan meredt rá.
- Most csak viccelsz, igaz?

Előző oldal anonim88