Kék ég alatt
Gyakran visznek álmaim
oda, hol most is kék az ég,
diákjaim emléke hív haza,
hallom a rézcsengő hangját,
érzem, hogy most
csak nekem rázzák.
Felkészülök lélekben
a nagy találkozásra,
és fiatal drukkal lépek
az osztályba. Más a bútorzat,
másak a falak, más emberekre
világít az ablak.
Idebent sorakoznak az emlékek;
felnőtté váltak a gyerekek.
Fejlődtek, nagyok lettek,
szellemileg használnak
a szülőföldnek: általában
hazatérnek.
A hagyományt nem törik meg:
Sarmaság szép kisváros lett,
az emberek szorgalmasak,
erőn felül is dolgoznak,
jövőjükben hittel bíznak.
Csillagok fénye világít,
ég és a napsugár segít,
kék-remény a kék ég alatt,
irányítja az útjukat,
tiszta-fehér az ő lelkük,
akit kellett, elkergettük!
Kék ég védelmezi őket,
közben felcsendül az ének,
végtelen a szőke mező,
áldást ad rá a Teremtő.
