Azóta, addig

Szépirodalom / Versek (427 katt) Wingy
  2015.08.09.

Mióta elmentél, te vagy minden képben,
Minden sziluettben, minden nevetésben.
Hajad színét festi a hideg éjszaka,
Szemed színét idézi a gesztenyefa.
Ölelésedet hazudja a takaróm,
A zaj az én egyetlen jóakaróm.
Eltompít a ricsaj, hogy ne fájjon semmi,
Legfőképpen az, hogy hagytalak elmenni.
Mióta elmentél, te vagy minden dalban,
Minden könnycseppben, minden néma sikolyban.
A mese hazudott, nem menthet meg senki,
De valaki segíthetne elviselni.
Itt maradok végig, és várni fogok rád,
Ha kell, akkor addig, ’míg világ a világ.

Előző oldal Wingy