Kígyóvonal II.
- Anya, kérlek – kezdte Apa a beszélgetést. - Mi lenne, ha most nem tartanánk meg ezt az új, váratlan jövevényt? Nem sok a pénzünk, de én vállalom a költségeket.
Anya hallani sem akart arról.
- Én nem adom lelkemet az ördögnek – válaszolta kissé emeltebb hangon.
Nem gondolták akkor, hogy az új élet lesz a család történetének kiszemelt hőse.
Etelka volt a szülők elsőszülött leánya. A falu idős legénye kérte feleségül. Házasságuk után Erekfőn telepedtek le. Gábor, a férje csendes, kevés beszédű, amolyan zárkózott ember volt. De jó férj. Harmonikus családi életet éltek. Mióta tudta, hogy Anyának rövidesen szülnie kell, Etelka naponta hazalátogatott. Főzött a családnak, és gondozta Anyát, s közben nagyon sok mindenről beszélgettek. Így volt ez azon a napon is. Már déltájt járt az idő, mikor a szülési fájdalmak mind gyakrabban és erősebben jelentkeztek. A belső mozgás figyelmeztette Anyát, hogy a jövevény szeretné megismerni az új világot, melyben élnie kell, míg a sors úgy akarja, Anya egyre rosszabbul érezte magát. Tizenkét óra lehetett, mikor hívni kellett a bábaasszonyt.
- Etelka, lelkem, menjetek, szóljatok Flórikának, hogy jöjjön, és segítsen!
Etelka azonnal indult, szerencsére otthon találta a bábaasszonyt. Azért tűnik örvendetesnek, mert ritkán lehet a nyomára találni. Már reggeliben elindul a faluba, és olyan családokhoz is bekopogott, ahol nem szülést kellett levezetnie. Csak azért a pohárka pálinkáért lépett be, mellyel minden házban megkínálták. S ha hazatalált, akkor ki kellett aludnia a pálinka csípős nyugtalanítását. Etelka töprengett egy pillanatig: hívja, vagy ne? De úgy gondolta, hogy mégiscsak szakember, hátha tud segíteni valamit.
Érkezésekor már folyamatban volt a szülés. Nagy sietséggel igyekezett megszületni a gyermek. A kis vendég igyekezett belépni a világba, melyben élni fog, míg a sors úgy akarja. Vizet készítettek oda, lepedőt terítettek a szükséges helyre, s várták, hogy megjelenjen a baba fejecskéje, hogy felhangozzék a gyermeksírás. Különösebb gond nélkül megszületett Anya tizenegyedik gyermeke. Flórika, mint ki jól végezte dolgát, hamar odébbállt.
Anya maradt a maga fájdalmaival. A szülés nyomai nem tisztultak le, a méhlepény nem akart elmenni, és erős fertőzés fenyegette Anya életét. Úgy mutatkozott, hogy a szülésznő valamit elmulasztott. Pityókás állapotában maga sem tudta, mit művel. A család érezte: valamit tenni kell, mert Anya élete veszélyben forog. Etelka mosott, takarított néhány úri családnak. Köztük volt a város jó hírű orvosának családja is. Etelka hozzáfordult.
– Doktor úr, édesanyám állapota a szülés után nem javul. Erős fájdalmai vannak. Még nem tisztult le minden, aminek kellett volna.
Az orvos nem gondolkodott.
- Jöjjön, Etelka, induljunk! Elviszem magát is.
