Kis kavics

Szépirodalom / Versek (435 katt) macika
  2015.08.02.

Egy apró kis kavicsként éltem az életem.
Fényessé csiszolt a patak sodrása engem.
Vitt a víz, csillogtam-villogtam!
A kristálytiszta vízben úsztam, lubickoltam.

Csodáltam magam a víz tükrében!
Sütkéreztem a nap fényében!
A patak vize ide-oda sodort!
Míg egy nap egy kavics belém karolt.

Árnyékként mindig őt követtem.
Nyomában voltam, mert szerettem!
Már nem csillogtam-villogtam,
a nap fényében sem ragyogtam.

Árnyékában fakó, szürke lettem,
s csak úszkáltunk néma csendben.
Egy nap már nem mozdultunk, csak éltünk.
Oly sokáig így vesztegeltünk…

A sok törmelék szinte már ellepett,
el akartam indulni, de már nem lehetett…
Ő elúszott, engem hátra hagyott,
Nékem a felkavart víz… csak az jutott…

A napsugara a víz tükrén ragyog!
A víz tükre vakítva csillog!
Hiába csalogatnak, mozdulni sem birok,
Én már végleg, örökre… itt maradok...

Előző oldal macika