Vihar
Szépirodalom / Versek (759 katt) | kisjankó |
2015.06.27. |
Sötétbe küldi az ég kékjét
a vihar, előbb világos,
egészen halovány, a görgő
hullám keményen rárivall,
visszahúzódik, sorsa a magány,
tépi a hajladozó fák lombját,
magával viszi a házak fedelét,
bátorságra biztatja magát;
porrá zúz mindent, amit lát,
mégse hiszi, talán győzhet,
előtör a nap, fénnyel áldja
a bizakodókat, mosolyog
az ég, vége a viharnak.
Előző oldal | kisjankó |