Tragédia

Szépirodalom / Megtörve (541 katt) mokus542
  2015.06.03.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/11 számában.

Beton utak szélén jajgat a repedés,
Csatornák testén rozsdafolt ragyog,
Szél ostromolta villanyoszlopon
Lengenek vékony faszalagok.

Rongált háztetők, sérült cserepek.
Régi házak falán átfúj a szél.
Csenget az élet, s biztat szüntelen,
Ne add fel, ember, bízzál és remélj!

A keseredés erdejében erősödik a bánat,
Szakadt ruhákban járnak emberek.
Szegényes világunkban rongálódik minden,
És jajgat a kő a sziklák teteje felett.

Virágok kihalnak, fák dőlnek ki tőből,
Tűzvész pusztít, s földrengés dühöng,
Árvizek aratnak sodorva házakat,
Életek sorsáról halottak tömege dönt.

Kerítések mentén drótháló hiány,
Apró bogarak napoznak kitört léceken.
Régi lábnyomokat belepte már a sár,
Csak a gondolat bolyong a friss sírkerteken.

Előző oldal mokus542