Égbe dobott toll

A jövő útjai / Novellák (529 katt) F.Attila
  2015.05.24.

- Miért olvasol annyi mindent? Hisz csak egy könyv van, mi igazi! - ront rám egy ember semmiből!
- Nem értem? Mire gondolsz?
- A hitre! Csak hinni kell!
- Miben?
- Az Úrban!
- Bocsánat, akkor kiben? Tehát kiben?
- Hát benne?
- De hát kiben?
- Hát benne!

Valahol itt akadt fenn a lemez, de nincs is ezzel semmi gond, gondolom én, hisz ez is szép eredmény az uszonyon totyogó tüdőshalhoz képest, aki abban hitt, hogy nála nagyobb még nem mászott ki a vízből.

Viszont mi a gond az olvasással, egy határtalan világ e csöpp szigetén? A gondosan vagy gondtalanul telefirkált megannyi könyvvel, melyekkel gondatlanul teledobáljuk az Univerzumot. Azt hittem, azért jöttél ily lelkesen, hogy végre a legizgalmasabb és legérdekesebb témáról beszélgessünk, a kimeríthetetlen, szívet szanaszét olvasztó nektár morzsáit ízlelgetve óvatosan és durván, a mohóságot és a vágyat végre helyesen használva. De csak könyveket verünk ki egymás kezéből, azt sem tudva, melyiket épp kitől és hogyan kaptuk. Jó jónak lenni, és jó jó helyekre menni, de tényleg oly olcsó volna e mutatvány? Vajon azért kerültünk ily irdatlan útra, hogy ne kelljen semmit semmiért sehonnan sehová végigjárni? És tuti, hogy a világ nem egy ipari csirkekeltető, ahol szerteszét szanálnak minket!

- Jó jó - mondom én, a sehol senki. Taposva a csikket, melleken pattogó szemekkel, szóutak közein sumákolva elsunnyogva. Ám még mily mihaszna karosszékfilozófusként is szégyellem, szomorít és bánt, hogy megkapva az abszolút mindent, még mindig kérünk és követelünk. Leaprítva az édent, parkokban panaszkodunk padokon pityeregve. Nem tudom, tart-e már ott az irodalom és művészet, hogy tényleg mer élni, és bátran körülnézni! Készen áll-e arra, hogy nekirugaszkodva a Földlabdának, startpózba feszülve, utolsó homlok érintéssel simító fövenyének, kilője magát, s belevetődjön végre valahára e végtelen valódi világba?

Előző oldal F.Attila