A bohóc

Szépirodalom / Versek (463 katt) Namlezu Sonáj
  2015.05.13.

Hatalmas cirkusz az egész világ,
mi oly sokan bohócok vagyunk,
pofon vágnak, fenékbe rúgnak, de
mi bukfencezünk és mindig talpra állunk,
a megalázóknak szemébe nevetünk,
ha nagyon fáj valami, befelé sírunk,
a könnyeink nem láthatja senki sem,
mert a bohócnak mindig nevetni kell.

Ha elveszik tőlünk kedvenc hangszerünk,
„van másik” kiáltással egy újat előveszünk,
ez így megy tovább, egy másik mindig előkerül,
mi lisztporos arccal újra szemükbe nevetünk,
a publikum tombolva tapsol és velünk nevet,
mert a cirkuszban a Bohóc a legnagyobb sztár,
a gyerekeknél mindig övé a legnagyobb siker,
ettől boldog a lelkünk és nem adjuk fel sohasem.

Abbahagyni ezt nem lehet, ameddig csak élünk,
mert a bohócot mindig várja a tisztelt publikum,
nappal fáradtan pihen, hisz nehéz már a munka,
de estére megfiatalodik és minden bajt elfeled,
felteszi a színes parókát, arcára lisztet permetez,
kigyúlnak a porondon a fények, megszólal a zene,
kezdődik az előadás, a bohócnak erről szól az élete,
mert cirkusz az egész világ, a bohócot szeretni kell.

2014. május 26.

Mindennapok
Önismeret

Előző oldal Namlezu Sonáj