Néhány gondolat a rasszizmusról

Külvilág / Közélet (1570 katt) Norton
  2015.05.13.

Előrebocsájtom, hogy nem uszító szólamokat akarok harsogni, hanem magáról a jelenségről, illetve annak a kialakulásáról szeretnék leírni pár egyszerű észrevételt.

Mert rasszizmus van, volt és lesz, még akkor is, ha nem veszünk róla tudomást, vagy úgy teszünk, mintha nem létezne. Az idegenekkel szembeni ellenségeskedések először talán az őskori törzsi csatározások során alakulhattak ki, majd végigkísérték az egész történelmet, különféle háborúk és villongások során. (A villongásokat értsd úgy, hogy jól pofán verték egymást.) A magyarságot sem mindig virágcsokorral keresték meg az idegen népek (például a törökök, tatárok, oroszok vagy németek), ezért a külföldi emberekkel szembeni ellenérzéseknek, legyünk őszinték, meg vannak az okai.

A rasszizmus nem egy új keletű jelenség, és attól tartok, nem is fog elmúlni, míg ember az ember, vagy világ a világ, csak az a nem mindegy, hogy ez a kellemetlen vírus mennyire hódít tért egy adott társadalomban.

Ha egy ország népességének jelentős hányada érzi úgy, hogy az életszínvonala, esetleg a megélhetése veszélybe került, akkor mindig felerősödik a kisebbségekkel szembeni ellenérzés, hiszen valakit okolni kell a kialakult helyzetért. A kisebbségekkel szemben megfogalmazott leggyakoribb kritikának két formája létezhet: az egyik az, hogy nem dolgoznak, a másik az, hogy dolgoznak.

Ha nem dolgoznak, akkor az a baj, mivel csak élősködnek a társadalmon, és miattuk nincs elég fizetése a dolgozó rétegeknek, ha pedig dolgoznak, akkor az lesz a baj, hogy elveszik a munkát a többség tagjaitól, akik miattuk nem tudnak elhelyezkedni, ezért bajba kerül a megélhetésük. Így vagy úgy, de veszélyt jelentenek a többiekre a beszűkült anyagi források elosztása miatt.

A politikusok egy ilyen helyzetben rögvest állást foglalnak az ügyben, ki-ki a maga pártjának a felfogása szerint. Néhány képviselő a bevándorlókban vagy a kisebbségekben lát veszélyt, mások pedig a rasszistákban. Aztán hosszasan elrágódnak az erkölcsökön, értékrendeken és egyéb furcsa fogalmakon, miközben a probléma okait (nevezetesen a munkanélküliséget és a romló életszínvonalat) természetesen nem oldják meg. Pedig csak ennek lenne értelme, mivel az idegengyűlölet elszaporodását javarészt a megélhetési gondokból fakadó félelem, valamint az elégedetlenség szüli.

Az olyan országokban, ahol keveseknek jut a sok, sokaknak pedig a kevés, törvényszerűen megnő a rasszisták száma, szemben azokkal, ahol fordított az arány. A politikusoknak nem az emberek gondolkodásmódjában, hanem a gazdaságban kellene rendet rakniuk, hiszen nekik elvileg az lenne a dolguk. Az erkölcsök elhintését, vagy az életfilozófia kialakítását hagyják csak az arra hivatott embereknek, például tanároknak, papoknak, szülőknek!

Ha nem az indulatokat kavarnák, hanem mindenki a saját dolgát végezné, méghozzá lelkiismeretesen, és az lenne a céljuk, hogy egy általános jólétet teremtsenek, akkor máris előrébb lennénk valamivel. Ha pedig mindenki megfelelő megélhetést, és anyagi megbecsülést találna magának, akkor talán kevesebb lenne az idegengyűlölő ember.

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 4 db)