Múló jövő

Szépirodalom / Versek (725 katt) SiPI
  2010.11.10.

Cikázó villámok - körötte csend és napsütés...
Száguldó gondolatok - az agy sztrádáján forgalmi fellendülés -
S e kettő párban rohan, villog, sír -
Mozaikdarabokat halkan rak össze a kín.
Kész képeket gyárt - fekete-fehéreket
Már értelmét vesztve az idő fakítja a színeket;
S egyre fogy a múlt; csak a jövőbe vetett hit
Tartja meg e vásznon kissé egyhangú, szürke árnyait.

De hiszen látod, mi folyik körülötte:
Hagyja, hogy helyette az idő eldönthesse
Mindazt, ami elől elfutott -
Majd szépen, csendben elosont.
Tudja, egyszer majd megérinti,
Tudja, egyszer utoléri;
És nem fog küzdeni ellene -
Sőt, szeretné, hogy ez legyen a Végzete!

Doromboló esőcseppek hullanak alá - síró felhőkből.
Majd szétkenődve az úttest oldalán - kinyíló ernyőkről
Törik meg halk koppanással eredeti útjukat -
Az emberek sosem felejthetik el múltjukat.
Kész filmet gyárt - vágatlanul, egyben
A közönség tombol mindenütt: a pokolban, a mennyben;
S egyre hosszabb a múlt; elfogy lassan a jövő -
Minden cseppje itatja belé: a holnap nagyszerű

Az lesz, hiszen hiszel Te is Őbenne -
Még nem adtad fel, s Ő is megértette,
Hogy küzdeni szép, küzdeni jó -
Küzdeni: ez az, ami neki való.
Elkeseredni kár, az mind csak stressz -
Inkább örül, s ahol tud, csak jót tesz;
De nem fog küzdeni ellene -
Sőt, szeretné, hogy boldog legyen... Ővele.

Előző oldal SiPI