Rád várok

Szépirodalom / Versek (521 katt) macika
  2015.05.06.

Hajnalban a tenger felé lépkedek,
millió csillagon, mit az ár kivetett.
A víz már messziről csillog,
mint a gyémánt, fényesen ragyog.

Mezítelen lábbal a homokban állok,
szerelmes szívvel most is rád várok.
Rád várok, s arra gondolok,
milyen erős vagy, milyen jól bírod.

Szenvedek, nem találom a helyemet.
Minden hajnalban itt vezekelek,
minden éjjel a holddal találkozom,
minden éjjel neki panaszkodom.

Rád várok, nem tudom, jössz-e még.
Némán nézem a víz tükrét.
Látom, fáradt, meggyötört arcomat,
látom életemben a romhalmokat.

Kezem a vízbe belógatom,
a feszített víz tükrét összeborzolom,
nem tudom, látni sem akarom!
Életem egy csatát vesztett romhalom.

Előző oldal macika