Halhatatlan Lundkrevziwerür

A jövő útjai / Novellák (640 katt) Koi
  2015.05.10.

Egy ionlövedék zúgott el az irányítótorony mellett, majd az Ayner-latanuk ércesen csillogó oldalába csapódva felrobbantotta a mélyűri rombolót. A vákuumbéli robbanás minden hevessége ellenére kísértetiesen néma maradt.

Már csak az erősen füstölő Kramvillsku csatacirkáló és a Lundkrevziwerür nevű elavult, harmadik generációs, mélyűri torpedóromboló maradt az eredetileg tizennyolc hajót számláló Második Flottából a két ellenséges cirkáló és négy romboló ellen. Makrzuho Antrevfrüh kapitány jelentkezett be a két hajó kommunikációs portálján. Zalyn Harnize, a Kramvillsku kapitánya és a jelenlegi egységparancsnok már bent volt és így fogadta.

- Makrzuho, visszavonulunk.
A nőnemű kapitány azonban szalutált és így válaszolt.
- Uram! A még élő legénység teljes beleegyezésével: NEM! Vonuljanak vissza, addig feltartjuk őket.
- Kapitány, azonnal fordítsa vissza azt a gőzbárkát! A Harmadik Flotta már csak 200 fényév! – kiáltott Harnize, de aztán látta, hogy az ifjú dél-lundkrevzuni (alig hét éve kelt ki a petéből) fejére köti a krentiriniek szent csata-kendőjét. Ezt csak akkor öltötték magukra, ha tudták, hogy igen nagy eséllyel belehalnak az akcióba, de akkor is vállalták Krentirin örök dicsőségéért.
- Kapitány… Sruhár, a hadak ura legyen magukkal… - folytatta Harnize ide-oda rángatózó csápokkal és lecsüggedő külső állkapcsokkal, majd ő is szalutált. Ekkor egy impulzuslövedék elkaszálta a kommunikációs tornyot és az adás megszakadt.

Makrzuho hátrafordult a találatot kapott irányítótoronyban. Rajta kívül már csak a segédkormányos és a fegyverzeti tiszt éltek. Ott álltak ők is, és a csata-kendővel a fejükön tisztelegtek. Makrzuho megragadta a mikrofont.

- Minden életben lévőhöz! Benzolt felhajtani, Sruhár legyen veletek. KRENTIRINÉRT!

Az elülső páncéltoronyból egy üzenetet küldtek. A páncéltorony eredetileg húszfős legénységéből már csak öten éltek. Mind énekeltek. Makrzuho is rákezdett, majd a bekapcsolt mikrofon miatt az egész hajóban felzúgott a Krentirini Vitézi Ének… A csatába vetették magukat…



A Harmadik Flotta végre befutott. A Kramvillsku végre felemelkedhetett az X-451 vízzel borított felszínéről, így együtt repültek vissza a csata helyszínére.

Harnize alig bírta elnyomni idegességét és kétségbeesését. Hogy gondolhatták ezek a megveszekedett krentirini brigantik, hogy akárha pár percnél is többet kibírnak a hatszoros mennyiségi és ki tudja, hányszoros minőségi fölénnyel szemben?

- Uram – lépett be tisztiszolgája -, ezt most azonnal látnia kell!

Harnize odalépett az ablakhoz, és nem hitt négy darab összetett szemének. Az eddig az X-451 által takart csatahelyen a hat birodalmi hajó állt – harcképtelenül. Két romboló teljesen megsemmisült, a harmadiknak szétnyíródott a farokrésze, a negyediknek teljességgel leszakadt a törőorra. Az egyik cirkálónak mintha letépték volna az oldalát: a szervizfolyosók maradványai szinte teljesen kilátszottak, a másik cirkáló pedig három darabra szakadva lebegett az éterben.

- Mi a… befutottak a Föderációsok? – jutott végre szóhoz a kapitány.
- Nem, nincsenek a körzetben.
- Akkor? – fordult a tisztiszolgához, majd a bal felső szeme sarkából csillanást vett észre, valahol az X-451 egyik holdja mögül.

A lángoló Lundkrevziwerür volt az.

A hátsó lövegtoronyból csak a torony alsó harmada maradt meg, az alsó segédtornyok jó része működésképtelenné vált. A bal főszárny hosszában kettéhasadt, a vezérsíkok szinte teljesen hiányoztak, a légvédelmi ütegek háromnegyedével egyetemben. A segéd-parancsnoki állás eltűnt, az irányítótorony öt találatával pedig még egészen meg is úszta, de mindkét vadászgép eltűnt. Mind kiderült, öngyilkos támadásukkal pusztították el az utolsó cirkálót.

A Kerun segédhajó csatlakozott a ronccsá lőtt torpedórombolóhoz. Az eredetileg háromszáz főből tizenheten jöttek le a Lundkrevziwerürről. Utolsóként Makrzuho érkezett meg, zöldes vére átitatta a bíborvörös alapon fehér mintás csata-kendőt, bal külső állkapcsa törötten fityegett, jobb első lábát húzta, bal alsó összetett szeme szétroncsolódott. Csak ennyit mondott.

- Amíg a Lundkrevziwerür él, addig én is…

Előző oldal Koi