Negyedik típusú találkozás - nodreharni módra

A jövő útjai / Novellák (660 katt) Koi
  2015.04.27.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/12 számában.

A magányos halászbárka egy embertől eltekintve teljesen üresen bukdácsolt a Sargasso-tengeren. Fogás, az megint nem volt, de a halász azért kint maradt éjjelre is tintahalra vadászni. Éjjel tizenegy óra huszonhét perckor valami érces zajra lett figyelmes. Felnézett az égre. Egy hatalmas tonhalra emlékeztető, az égnél is sötétebb folt jelent meg pontosan a hajója fölött halk zúgás és enyhe kén-hidrogén szag kíséretében.

Megrettent, és inkább visszahúzódott a kormányállásba. A fölötte lebegő sötét pacából ekkor fény kezdett áradni, majd egy kötélhágcsó ereszkedett le a hajó fedélzetére. A halász ekkor menekült le a hajótérbe. Gyorsan elbújt az olajoshordók közé, hátra a motortérbe. A régi, dízeles erőforrás ekkor felpörgött, majd szinte rögtön le is fulladt. Csak az enyhe zúgás maradt az egyetlen hang, ami elhatolt a halász füléig. Várt. Ekkor szinte a semmiből egy hatalmas puffanást, majd négyütemű döngést kezdett el hallani a feje fölül. A félelem egyre inkább úrrá lett a halászon, aki magában egyre imádkozott Szűz Máriához.

A zaj okozója megállt. Alatta pedig kis ugrándozás után leszakadt az acéllemez. A felszálló porban kirajzolódott egy négylábú, kétkarú, igen magas szkafander, kezében egy könnyűgéppuska-szerű, furcsa fegyverrel. Az üvegrész sötét színe miatt nem látta a behatoló arcát, bár abban sem volt biztos, hogy van neki.

A por elült. A halász rémülten tekintett fel a két pár igen súlyosnak tűnő bakancsra, a kékesszürke egyenruhára és az acélos színű, tetraéder alakú sisakra, amiből két csápszerű valami lógott ki. A sisakból fémes, boldognak rémlő, ismeretlen nyelvű beszéd kezdett el kisugározni.



- Tényleg, Inscu – kérdezte meg Makrzuho Antrevfrüh kapitány, a Lundkrevziwerür nevű, nodreharni felségjelzésű űrromboló kapitánya legjobb barátját, Inscuhtrev Etplokraw zsoldos bolygókutatót –, mi volt az X-1001-en?

A termetes nodreharni hátradőlt, és jellegzetes kolmesini akcentusán válaszolt.

- Kicsit repkedtem, meg… ja, igen – nyúlt zsebébe a halász vérfoltos sapkájáért. - Ebédeltem.

Előző oldal Koi
Vélemények a műről (eddig 1 db)