Piroska

Szépirodalom / Versek (436 katt) kisjankó
  2015.06.30.

Piroska sétált,
sétált az erdőben,
férfira talált,
s megijedt hirtelen.

De az kedves volt,
és kérte Piroskát:
- maradj itt velem,
s hagyd a nagymamát!

Piroska megállt,
nem folytatta útját,
mert a férfival
jól érezte magát.

Még csak gyerek volt,
s már fülig szerelmes,
azt a férfit várta:
hát másat nem keres.

Együtt folytatták
tovább az útjukat,
és nagymamára
hamar rátaláltak.

- Hallom, kopognak;
kinyitom az ajtót,
- gondolta mama,
s várta a kopogót.

- Ki jár ilyenkor
itt az erdő mélyén,
Piroskát várom:
neki kinyitom én.

Elcsodálkozott
akkor a nagymama:
- kivel érkeztél,
te drága unoka?

- Gyere te, fiam,
gyere csak közelebb,
mint a fiamat,
magamhoz ölellek.

Piroska nézte,
és csak csodálkozott,
nem jött, hogy higgye,
amit akkor látott.

Boldog volt nagyon,
csillogott a szeme,
nézett hosszasan
az ifjú férfire.

Az erdő mélyén
házat építettek,
mindketten mama
szeme fénye lettek.

Nem emlékeztek
a régi világra,
a zöld erdőben
találtak tanyára.

Előző oldal kisjankó