Eltűntnek nyilvánítva

Szépirodalom / Versek (1114 katt) SiPI
  2010.11.12.

Sűrű és kósza emlékek a múlt ködébe -
kerge marhaként ellenségek között. Elveszve...
Rosszmájú megjegyzések, történetet -
Igazság? hol hazugságok mélyen gyökereznek?
Szeretet? meddő kráter, kipusztult érzelmek egy
nyughatatlan szívben... öröm, micsoda fattyú kegy.

Igen. Soha sem lehetett volna,
ha nem létezne a bánat-horda.
Pólusok - mint észak és dél
Szeret-gyűlöl? ez pengeél.
Vígan játszik, bár rossz minta -
Fel vagy le... nem körhinta.
Képtelenség, gyáva dac, őszinte szenvedély.
S ha mégis? bátor harcba fúlva, de ebben él.
Barátként üdvözöl
s Te?! - ellenfélként üldözöl

Ó, miért teszed ezt Te velem?
Ó, miért teszed ezt szerelem?

Fogait csikorgatva
Éli máról holnapra
Színes, víg, csendes rövidre vágott életét -
Majd hirtelen egy viharban kósza értelmetlen,
de pontosan találó mérgező levét
plántálja gondosan... szívemben, mi tehetetlen.
Bénultan nézi végig önmagát
s várja, hogy felébredjen - odaát.

Keserűség, csalódás apró homokszemei lassan
szétmorzsolják minden tagban
Az utolsó megmaradt darabot -
mit valaha valaki Neked bőkezűen meghagyott.
Érzék, érzés, érzelem -
Vígadj, örülj... nélkülem.

Előző oldal SiPI