A hajnali expressz

Szépirodalom / Megtörve (845 katt) SiPI
  2010.11.04.

Álmok, mik elfedik a valóság képeit előlem:
Csalódás, veszteség - hová tűnt az önbizalom belőlem?
Hamuvá égett hidak, sóval felszórt földek:
Terméketlen elmémben kellemes emlékeket ölnek.
Kínoz a gondolat, ádázul űz: kivé lehettem volna;
Siker hajhászás helyett kényelmes lebegés lett a torna.

Elég! indulnom kell, nem állhatok tovább csodára várva.
Elég! indulnom kell, el, messze egy ismeretlen világba.
Elég! indulnom kell, nem maradhatok körbe-körbe járva.
Az vonat ma éjjel indul, csak oda - talán utoljára...

Vagy tehetetlenül sodródjak tovább elveszve az akolban
Mint a többi birka, ki csak sejti éppen hol van?
Lángnyelvek nyaldossák bőröm pusztulást áhítva -
Egy sor a Kaszás listáján; oldalakban számítva
Bűneim, tetteim mások és önmagammal szemben.
Létezem, de nincs jövőm egy ilyen jelenben.

Rohanok, az expressz lassan indulni készül...
Velem vagy nélkülem - kürtje visítva fütyül.

Előző oldal SiPI