Azok a zöld szemek

Horror / Novellák (686 katt) Zspider
  2015.03.19.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/3 számában.

A délutáni hírekben egy szívrohamban elhunyt hölgyről meséltek, akinek a teste mumifikálódott a vízhiánytól. A nőt kirázta a hideg, de amikor el akart kapcsolni, akkor csengettek. A nő mozgása bizonytalan volt. Apró léptekkel közeledett az ajtóhoz. Narancsosan szőke haját tekergette az ujjai köré és az alsó ajkába harapott, majd mikor megállt, nagy levegőt vett. Egyik keze még kapaszkodott a tincsekbe, de a másik a kilincsre szorult. Szinte kapaszkodott a kilincsbe, ahogy kitárta a bejárati ajtót és a nap fénye beáramlott. A tejföl szőke fiatal férfi vele szemben hófehér ingben és ében nadrágban állt. Borotvált arcán kedves és békés mosollyal köszöntette őt. A szemei élénk zöldek voltak és szinte igézték a megszeppent nőt.

- Szeretnél többet megtudni Zic’sről?
A nő megrezzent. Nem értette, mit mondott a férfi, mintha a névvel egyszerre egy kórusnyi gyermek súgott volna egy másik nevet.
- Mi? Mit mondtál, kiről van szó?
A fiú békésen megemelte a két keze között markolt fekete bőrbe burkolt könyvet.
- Hát Zic’s-ről, a Végtelenről.

Ismételten a férfi nem ezt mondta, de a nő ezt hallotta. Úgy érezte magát, mintha víz alatt lenne, vagy náthás. A hang torzult és minden hang el lett volna fojtva.

- Bejöhetek?

A férfi kérdezett, de a nő kijelentést hallott. Kezeit az oldalához szorította, és ismét a hajával kezdett babrálni. Félve lehajtotta a fejét, miközben hátrébb lépett. Nem akarta beengedni, de olyan furcsán érezte magát. Gyengén, szinte betegen. Akaratlanul hátrált a lakásba és ült le a konyhaasztali székre a kis kétszobás lakásában.

- Valószínűleg már hallott a Végtelenről, akinek a lelkünk nem több, mint pára a testén.
A nő szédelegve fogta a fejét.
- A kiről? Mit mond?
- A megváltónkról, aki életét adta…
- Nem. Nem ezt mondta az előbb.
- Hadd idézek egy passzust a nyolcszemű könyvéből.
A nő megpróbált felállni, de csak az asztalnak támaszkodva remegő lábakkal nyúlkált a túl távol álló a férfi felé.
- Hagyja… abba. Ki maga? Mit csinál… velem?
- Helyes. Tudod, hogy fel kell állni, mikor az ezer lélekből szőtt könyvből idéznek.
Nem ezt hallotta ismételten. Nem. Szent Könyvet mondtak, mégis miért érti mindezt félre?
- Víz… - nyögte a nő. – Kiszáradtam.
Ahogy lassan, esetlenül lépkedett a csap felé, a férfi pedig olvasni kezdett.
- „S’ lőn. A setétség eljővé. Ő, ki Végtelen, lehozzá. Ez mindet elnyelé.”
A lány látta, hogy a fény lassan eltűnik. Kint a nap felhők ölelésébe rejtőzött. Bent a lámpák világossága fakulni kezdett.
- „Mer mik vagyunk az étek, a pára, mi frissen tartja az Végtelent. Ki világok köz terjed. Kiválasztottjait díszként megtartja, de ti hitetlenek…”

A csapból apró pókok kezdtek kiömleni. Pár zuhanás helyett már kapaszkodtak fel a csapon, míg a többi az edényeken próbát feljebb jutni. A nő sikoltva ugrott hátra. A földre ült és négy végtagjával lökte magát messzebb és messzebb. A férfira nézett, akinek ingujjából, gallérja mögül és a könyvéből másztak ki.

- „De ti hitetetlenek, ti setétségbe vesztek. Érezni fogjátok a Végtelen harapását és látni az örökké világító nyolc zöld szemet.”

A könyvet becsukta és a világ helyre állt. A pókok eltűntek. Sőt a mosogatóból víz ömlött ki, mert csordultig volt. A férfi megfordult és kisétált. A nő csak akkor állt fel, amikor megérezte a hideg csapvizet az ujjai alatt. Gyorsan elzárta a csapot, majd szinte fuldoklóan nagy levegőkért kapkodva berohant a szobájába.

Behúzta a függönyöket, mire becsapódott mögötte a szobaajtó. Sikoltva fordult oda, de a szobát elnyelte a sötétség. Csak pár apró fény maradt. A dvd lejátszó lámpája, a tévéé, a laptop két apró ledje, a hangfalé, a telefoné, a reggel lemerült óráé. A teljes feketeségben csak ezek a fények, mint szemek… és mind zöld. A nő az ajtó felé indult páni félelemben, majd rájött, ez csak hét. A kilincset érintve úgy érezte, mintha apró lábak lépnének a karjára. Hatalmasat sikoltva rázta meg a kezét, de mivel így befordult a szobába, ismét látta a hét zöld fényt, majd egy nyolcadik nyílt meg a falon. Egy zöld szem. A nyolc szem ekkor felé fordult.



A férfi unatkozva a laptopján nézte a híreket. Egyre több oldal emlékeztette a rendszeres vízfogyasztásra, mert túl sok kiszáradástól mumifikálódott testet találtak. Utoljára egy középkorú nőét. Már pont nyúlt volna a flakonért, mikor meghallotta a kapu csengőt. Az ajtóban egy tejföl szőke férfi állt fehér ingben és fekete nadrágban. Zöld szemei szinte felvillantak a déli fényben.

- Helló! Szeretnél többet megtudni…

Előző oldal Zspider