Dorchadas krónikák - Duett

Horror / Versek (554 katt) Lir Morlan
  2015.02.27.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/2 számában.

Párizs, 1644

Ok hozott ide, sötét csapáson,
Halhatatlanok léptének nyoma.
Erő, hatalom, ez sötét álmom,
S hogy nem fog rajtam az idő foga!
Légy hát a tanúm, fennen ragyogó,
Holttekintetű, fényes holdkaréj!
Nincs bennem kétely, hitem átfogó,
Nem kérdez az, kit elbűvöl az éj!

Lelkem sötétlő bús ingoványa,
Végleg temetett rég elmúlt percek!
Örök álmaim kísértő árnya,
Szívem bitorló fekete herceg!
Borzongó kéjjel kívánom végem,
Sötét angyalom, karjaid vágyom,
Fagy leheleted nyakamon érzem,
Hagy legyek tiéd, holt avar ágyon!

Lelkemben érzem közelségedet.
Lélegzetemet elfojtva várom,
Nézz, kívánj, szeress, én reménykedek,
Érints, óh, uram, csak ezt kívánom!
Izzó vággyal csak rólad szól szavam,
Tűztekinteted szerelmem oka!
Elébed tárom szűzfehér nyakam,
Ölelj magadhoz egy forró csókra!


Léptek tépik szét az éj hűs árnyát,
Önhitt álom, mi őt ide hozta,
Eloszlatni száz múlt év magányát,
Kísértetlétem ma feloldozva.
Önteltségének vajh' mi az ára?
Nem rémíti meg őt démon voltam,
S rá merész lépni a holtak útjára,
Az éj hercegét látva a holtban.

Ki ostobán csak a felszínt nézi,
Csak a hazug fényt, csillogást látja,
Átható halál-szagát nem érzi,
S holtan rothadó szépség a vágya,
Sóvárog hűs, holt ajkak csókjára,
Végét kívánva kacéran kacsint,
Kéjjel suttogja vágyát a halálra,
És hóhérjának nászcsokorral int.

Akár egy szellem, állok mögötte,
Csontszín ujjaim érintik nyakát,
Suttogó szavam lebeg fölötte,
Jégleheletem simítja ajkát.
A halált hívta büszkén násztáncra,
Érdemtelenül démont igézve,
Pokoltűzből lett lelkének lánca,
Állok fölötte, holttestét nézve.

Előző oldal Lir Morlan