Mókuskerék
Szédülök: egy körforgás az élet.
Egyre gyorsabban múlnak az évek.
Mindig is mókuskerékben éltem,
jó volna, ha kicsit lassulna, már nem bírja a szívem.
A múltban csak forogtam, forogtam!
A jelenben egy helyben ragadtam,
de a mókuskerék egyre gyorsabban forog,
én meg csak egy helyben topogok!
A jövőt fürkészem: Jaj, te kerék, most forogj velem!
Az én jövőm! Tudnom kell, hogy kitartsak-e vagy nem!
Ha a múltat láthatom, a jövőt miért nem?
Csak úgy tudnám eldönteni, hogy ne topogjak mégsem.
A könnyeim hullnak, bizonytalan vagyok.
Fogalmam sincs, mit meddig bírok!
Én tudom, hogy este már összeroskadok,
már alig bírom, olyan fáradt vagyok.
Valaki már lelassíthatná ezt a kereket!
Valaki már szólhatna, ne topogjak, menjek!
Valaki megsúghatná a jövőmet,
akkor tudnám, merre induljak meg.
A könnyeim már feketén hullnak,
soha nem lesz vége ennek a kínnak?!
Egyszer vége lesz: biztosan tudom,
de az sem úgy történik, majd ahogy én akarom.
Soha nem álltam meg, az ágyba kísértek a csillagok,
és a hajnal oly gyorsan rám kacsintott.
Csak kitartás: biztatom magam,
még bírnom kell, hisz oly sok dolgom van.
