Bizonyosság

Szépirodalom / Versek (861 katt) Csillangó
  2015.01.18.

Őztiszta tekintettel
csukom be a leképezett kinti világot.
Nem menekülés ez - fel
kell ismernem, mi egy pillanatra világlott.

Mi lehetett? Érzés, elképzelés?
Ihlet arcképtelen igazolványa?
Csupán egy töredékperc képe, és
rögtön továbbsuhant az éj szavára.

Ő volt az? Parány éltem
egyetlen többszöröse, a Titkos, az Ő?
Árny? Bűbáj? Múlt? És éppen
miért most lékel lelket a kétségsellő?

Csíra volt? Részecske, avagy
belső birodalmak tömör tükrözője?
Esthajnalcsillag? Vagy alak,
mely elködlik, ha nyúlnék felé, örökre?

Lehet, őrangyal volt, énem
óvón kivetülő patyolatmása.
Lehet, csak képzelődésem:
a filléres valóságvillany-számla.

Hirtelen kérdésre válasz hirtelen.
Összeforrtál épp, Te, kis árva...
Tárgynélküli, de véghetetlen hitem
metsző és bársonyos szilánkja.

Előző oldal Csillangó