A harcos igazsága

Fantasy / Versek (618 katt) Torma88
  2015.01.13.

Mint rettegő gyermek, ha anyjáért ordít,
Lángoló házak közt, káosz tengerén,
Akképpen szakad föl megannyi kiáltás
hörgő torkokból, s kőfalak tetején.

Panaszos jajszavát szél hordja messze
A földnek, mely könnytől ragacsos,
Vad hordák rohannak egymáson taposva,
Feltöltve vérrel ezernyi lábnyomot.

Fém siklik a húsba, íj feszül kezekben.
Üvöltve védi mind a saját igazát,
De az isteneknek közül melyik lesz majd vajon?
Melyik lesz, ki egy kioltott életért megbocsát?

Már nem is fontos tán, kinek van igaza.
Ha tetszik, hát ontsák csak ezreknek vérét.
A királyok elbuknak, majd jönnek újak,
S a mészárlás kezdetét veszi ismét.

Előző oldal Torma88
Vélemények a műről (eddig 3 db)