Generációk

Külvilág / Közélet (870 katt) Norton
  2015.01.01.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2016/1 számában.

Nem tartom magamat idősnek, de fiatalnak sem. Láttam néhány dolgot az életben, és megéltem elég sok változást. Itt van például a rendszerváltás. Én akkoriban még gyerek voltam, de mégis megmaradt bennem néhány emlék abból a világból.

Emlékszem rá, hogy reggelente a „munkásbuszok” tömve voltak. Annyian jártak ily módon munkába, hogy egyszerűen nem fértek fel a buszra, ezért sokaknak meg kellett várniuk a következő járatot, de volt, hogy még azon is alig fértek el az utasok.

A városban, ahol éltem, egymást érték a gyárak, üzemek, melyek manapság alig-alig vannak. Az átlagembernek volt egy biztonságérzete, mert tudta, hogy ha nem csinál valami egetverő ostobaságot, akkor a nyugdíjig is biztosítva lesz az állása. Nem akarom dicsérni az akkori világot, de ebből a szempontból jobb volt.

Hihetetlen, de ha kirúgtak valakit az állásából, már másnap találhatott magának új helyet, akár még jobb fizetéssel is, mint az előző volt.

Amikor ezt elmondtam egy alig húsz éves fiatalnak, nem akarta elhinni. Ő munkanélküliként kezdett, aztán egyik helyről a másikra küldözgették, mire nagy nehezen talált egy gyenge állást. Azt mondta, hogy ismeretség nélkül manapság nagyon nehéz elhelyezkedni, én pedig ne meséljek neki sci-fiket, mert ő sem hülye azért teljesen. Még hogy másnap munkába állni… ki hiszi ezt el?

Nem vitáztam vele inkább, de nemsokára beszélgettem erről egy elég idős emberrel is. Ő még az „átkosból” ment nyugdíjba… a „langyos vízből”, ha lehet ezt mondani.

Amikor elkezdtem neki beszélni róla, hogy manapság nagyon nehéz munkát találni, csak legyintett.

- Aki dolgozni akar, az tud is - osztotta meg velem a bölcsességet.
- Az lehet, de sok helyen be se jelentik a munkavállalót, vagy nem fizetnek utána például egészségügyi járulékot - próbáltam egy kicsit vitatkozni vele. - Hallottam már olyat is, hogy valaki csak akkor szembesült ezzel, amikor kórházba került.
- Lárifári, az emberek csak panaszkodnak, de dolgozni egyik sem akar.
- Dolgozik, aki tud, mégpedig elég sokat. Hiába csak nyolc órában jelentik be őket, van, hogy tízet, tizenkettőt is ledolgoznak egy nap. Ilyenről is hallottam már. Ha valakinek nem tetszik, el lehet menni. Ma már nem úgy van, mint régen volt.
- Dehogynem, csak akarni kellene. A fiatalok azonban nem akarnak semmit, csak szórakozni szeretnének, meg ingyen élni. Mit tudják azok, hogy mi az a munka.

Nagyjából itt adtam fel a vitát, aztán arra gondoltam, hogy mi lenne, ha ezt a két embert összeereszteném (mármint a fiatalt, meg az öreget). Vajon mire jutnának közösen? Aztán csak legyintettem. Talán szóba sem állnának, de az is lehet, hogy megértenék egymást és kiderülne, hogy én élek egy másik bolygón.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 6 db)