Ki nem mondottak
| Szépirodalom / Versek (953 katt) | Csillangó |
| 2014.12.15. |
Mi szóbeli alakot sosem ölt,
de a légben örökké ott kísért,
némult teherként kering, ellebeg,
majd oda, hol a Derű is kimért;
révtelenségből hullik hangnélkül
leszegett tekintet könnyszikrája,
titoktelt szavakat sziporkáznak
csodavesztettségek a világra.
Idők vonata robog előre,
csak a bennrejlő állt meg kövülten;
és a ki nem mondottak egyszerre
zubognak fel, súlyt hagyva az űrben.
| Előző oldal | Csillangó |
| Vélemények a műről (eddig 4 db) | |