Gondolat

Szépirodalom / Versek (571 katt) macika
  2014.11.27.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/11 számában.

Mikor csak néha találkoztunk,
mikor csak áhítoztunk,
mikor csak megfogtad a kezem,
akkor jó volt az életem.

Vártam a pillanatot,
mikor hozzád simulhatok.
Vártam a pillanatot,
vártam nagyon azt a napot.

Mikor még gondolat volt,
hogy kezed pihen a derekamon.
Mikor még gondolat volt,
hogy ajkad tapad az ajkamon.

Mennyivel könnyebben éltem,
hagytam, hogy a remény éltessen.
Mikor szerelmünk beteljesedett,
azóta minden természetes lett.

Már nem érzem, hogy meg akarod
fogni a kezem.
Már nem úgy áhítozol
a csókomra sem.

Jaj, csak újra kezdhetnénk!
Még mindig egy hideg padon ülnénk!
Még mindig fognád a kezemet!
És nagyon sokára adnám át a szívemet.

Vissza nem hozhatom,
de azon gondolkodom,
mit kéne tennem,
hogy ezt újra érezzük mindketten.

Előző oldal macika