Brácsás és a csodahal

Neoprimitív / Írások (665 katt) Norton
  2015.01.13.

Langyos vasárnap reggel volt, ami egyesek számára ideális esetben pihenő napnak számít. Brácsás király elégedetten állapította meg, hogy vannak még jólelkű emberek, akik vigyáznak a dolgozók egészségére, és megszabják nekik, hogy e napon legyenek csak otthon a családjukkal.

Az ilyen tervezeteket azért tette megfontolás tárgyává, mert öt nap alatt is el lehet végezni hatnapi munkát, így spórolni lehet a munkavállalók létszámán. Ha esetleg emiatt szélnek eresztenek néhány embert az állásából, sebaj… a fontos, hogy együtt legyen a család, és vannak azért más lehetőségek is: például lehet kapirgálni a parkokban, vagy tisztán lehet tartani a tekepályákat. Sőt még a hűséges udvari mészárosnak is kell néhány új szolga.

Brácsás mellkasát a meghatottság kellemes hullámai öntötték el, miközben mosolyogva szemlélte azokat a kék színű hullámokat, amelyek az orra előtt fodrozódtak. A tó partján állt. Általában kőkeményen dolgozott a nemzet érdekeiért, de ezúttal neki is szüksége volt egy kis kikapcsolódásra. Pecázni tanult.

Az első félóra egyhangúan telt, de aztán csak ráharapott valami a horogra. Az ismeretlen hal előbb finoman húzott egyet a zsinóron, majd rántott rajta akkorát, hogy a király rögvest beleröpült a vízbe. A testőrei rémülten ugrottak utána, de már nem volt megállás: egy irdatlan szörnyeteg úgy húzta maga után a királyt, mintha vízisíjelt volna… aztán rátekerte a kötelet, és elúszott vele egy mesebeli szigethez.

***

- Segítség! - kiabált az uralkodó.
- A sekély vízben állsz, te marha! - szólalt meg a hal.
- Hol vagyunk?
- Sehol sziget partjainál.
- Te vagy az aranyhal?
- Hülye.
- Akkor csak egy gonosz szörnyeteg lehetsz.
- Marhaság, de még találgathatsz egy kicsit.
- Nem te vagy a Cápa három?
- Mindenki tudja, hogy Cápa hármat Rambo négy már régen kifogta.
- Akkor mégis az aranyhal vagy?
- Rábasztál, mert én a gyémánthal vagyok.
- Az meg mi a búbánat?
- Olyan hal, ami nem csak három kívánságot teljesít, hanem nagyon sokat, ám ha ő fog ki téged, akkor neked kell teljesítened az ő kívánságait.
- Én a király vagyok, nekem hiába követelőzöl! Elmehetsz a picsába!
- Hidd el, hogy rá tudlak venni az engedelmességre.
- Mivel veszel rá? Talán a félelmetes fogaiddal?
- Nem.
- Akkor a guvadt szemeiddel?
- Nem.
- Esetleg a büdös leheleteddel?
- Sokkal jobb módszerem van.
- Mi az a módszer?
- Tudok a bankszámláidról, a pénzmosási ügyleteidről, az offshore cégeidről, a korrupciós pénzek útjáról és végállomásáról. Ha nem teszed, amit jó tanácsként mondok neked, akkor megbuktatlak, de úgy, hogy még örülhetsz is neki, ha nem szednek darabokra. És ezt veheted szó szerint. Mostantól úgy táncolsz, ahogy én fütyülök, és olyan üzletet kötsz a köreimmel, amilyet én mondok neked. Talán mondanom sem kell, hogy ezek az üzletek… khm… nekünk lesznek előnyösek, nem pedig nektek. A bábum leszel. Ne félj, nem célom, hogy megbuktassalak… ha azt teszed, amit mondok neked.
- Te csak szívatsz engem, gyémánthal. Még hogy offshore cégek, meg korrupció.
- Akkor súgok neked néhány nevet és bankszámlaszámot.

A gyémánthal odahajolt a király füléhez, de hogy mit mondott neki, az sajnos örök titok maradt… vagy legalábbis titkosították vagy nyolcvan évre. Így aztán nem tudom befejezni ezt a történetet.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 6 db)