Csel

Szépirodalom / Novellák (704 katt) Vodkaember
  2014.12.05.

A lift halk búgással megérkezett, magas, fekete öltönyt viselő, sápadt arcú démon szállt ki belőle.

– Mr. Pattersonhoz jöttem – mondta a titkárnő asztala elé lépve.
– Ki keresi?

A démon szája sötét félmosolyra húzódott, miközben színpadiasan levette a napszemüvegét.

– Csak mondja neki azt, hogy a szerződése miatt keresik – felelte halk, szinte dallamos hangon. – Tudni fogja, miről van szó.

Elmosolyodott kivillantva hófehér fogsorát. Előre látta maga előtt Patterson rémült arcát, ahogy a könnyeivel küszködve könyörög neki, hogy adjon még egy kis haladékot. Akkor majd közel hajol hozzá, és a fülébe suttogja: „Nincs haladék, te is jól tudod. A szerződésednek vége, a főnököm kéri cserébe, amit ígértél.”

Imádta elmondani ezt a néhány mondatot, látni, ahogy az emberek arca remeg a félelemtől, és érezni azt a gyötrő kétségbeesést, ami...

– Nem látom, hogy meg lenne vele beszélve.
A démon döbbenten összehúzta a szemét, de újra megjelent az arcán a mosoly.
– Csak szóljon neki!
– Mr. Pattersonhoz előre be kell jelentkezni – darálta a titkárnő a monitort bámulva. Mióta beszélgettek, egyszer sem nézett fel. – Csakis úgy fogad ügyfeleket.
– Nézze, mondtam már...
– A honlapunkon megtalálja az elérhetőségeinket, köztük a céges telefonszámot is.
– Idefigyeljen...
– Ha viszont az valamiért kényelmetlen önnek...
– Figyeljen...
– Akkor javaslom, hogy írjon e-mailt, Mr. Patterson azokat is rendszeresen átnézi.
– Hagyja már abba! – emelte fel a hangját a démon. – Vagy beenged, vagy betöröm azt a kurva ajtót!
– Vigyázzon a szájára, uram! – vágott vissza a titkárnő, és belefúrta a szemét a démon arcába, aki ettől ijedten hátralépett, de rögtön el is szégyellte magát.
– Ne akarjon szórakozni velem! Engedjen be!
– Legyen szíves távozni!
– Egy pillanat alatt kitekerhetem a maga cuki kis nyakát, ha úgy van kedvem! Engedjen be!

A titkárnő felállt, és a terem túlsó végébe kiáltott.
– Alfonz, gyere légy szíves!

Kinyílt egy ajtó, majd egy legalább két méter magas, széles vállú férfi lépett elő, izmos testén majd’ szétszakadt a fehér pólója. Döngő léptekkel a démon mellé ment, aki földbe gyökerezett lábbal meredt rá.

– Van valami baj? – kérdezte az őr a titkárnőhöz fordulva. A hangja úgy dörgött, hogy a démon – bár ezt magának is nehezen vallotta be – megrémült tőle.
– Az úr nem képes felfogni, hogy Mr. Patterson előzetes bejelentkezés nélkül nem fogadja.
– Nem képes? – kérdezte az őr, immár a démon felé fordulva.
– Nézzék, ne szórakozzanak velem! Én Mr. Patterson lelkéért jöttem, szóval, ha tovább szarakodnak...
– Felőlem jöhettél te a jó édesanyád szennyeséért is, az biztos, hogy ide előzetes bejelentés nélkül be nem mész! – dörrent rá az őr, majd hatalmas kezét felemelve a liftajtóra mutatott. – Most pedig pattanjál innen szépen, amíg még van lábad!

A démon kővé dermedve állt néhány másodpercig, annyira ledöbbentette a helyzet. Nyugalmat erőltetett magára, és újra megpróbálkozott a mosollyal.

– Nem akarok balhét, csupán...
– Pedig azt már megtaláltad, öcsisajt! Vagy kitakarodsz innen, de most azonnal, vagy belelépek a pofádba, és felhúzlak, mint egy overált!
– Hé, mi ez a lárma itt?

Mindenki a hang irányába nézett, és megpillantották Mr. Pattersont, aki épp az irodája ajtajában állt. Sötétszürke öltönyt, fekete nyakkendőt és fehér inget viselt, ruhája értéke több ezer dollárra rúgott.

– Mr. Patterson! – kiáltott rá a démon. – Magához jöttem, csak a barom emberei...
– Ez az a jóember, aki legalább két perce ordibálja itt a baromságait, Lucia? – kérdezte a titkárnő felé fordulva.
– Igen, uram.
– Patterson, itt az ideje, hogy lerendezzük a...
– Bejelentkezett hozzám, uram?
– Nem, de...
– Hát azt bizony kurvára nem! – szólt közbe Alfonz, és figyelmeztetőleg a démon vállára tette a kezét.
Patterson bólintott, és a démon elé lépett.
– Ez esetben sajnálom, nem tehetek semmit.
– Ne játszadozz velem! Pontosan tudod, ki vagyok!
– Azt hiszem, az egyik üzlettársam küldhette önt.
– Egy kibaszott démon vagyok!
– Ja persze! – csapott a homlokára nevetve Patterson. – Akkor már rémlik, kicsoda a főnöke.
– Ez csak a harmadik emelet, uram – mondta Alfonz. – Lehet, hogy nem hal bele, ha kihajítom.

A démon dühösen lefejtette magáról az őr kezét, majd ismét Pattersonhoz fordult.

– Ideje, hogy megfizesd, amit felajánlottál.
– Nem emlékszem, hogy az említett szerződésben szó lett volna arról, hogy mikor fizetek.
– Te is tudod, hogy volt egy...
– Mi?
– Volt egy...
– Egy mi?
– Hát... hát, hogy te...
– Én mi?
– Akkor fizetsz, ha gazdaggá tettünk! – fakadt ki indulatosan a démon.
Patterson felvonta a szemöldökét, és mosolyogva így válaszolt:
– Nos, én még nem érzem magam annak.
– Micsoda? Nézd meg ezt az irodát!
– Na igen, viszont eddig fizettem rá a felvett kölcsönt. A kapott pénzből eddig, ha úgy tetszik, alig költöttem magamra, pedig a szerződés úgy szól, hogy élvezzem az életet, amibe a maga felettese által kerülök. Erre eddig nem nagyon volt időm.
– Na ne beszélj!! Láttam, milyen kocsival jársz! Ne akard bebeszélni, hogy...
– Ami az autót illeti – szólt közbe higgadtan Patterson –, jelenleg szervizben van. Kiderült, hogy komoly problémák adódtak a motorral. Hány hétig is tart, míg megjavítják, Lucia?
– Három.
– Három – fordult a démon felé Patterson. – Nem is merek belegondolni, mennyit kell majd fizetnem érte.
A démon gúnyosan felhorkant.
– Akkor add el ezeket a puccos, és már meg is van oldva.
– Holnap viszem őket egy vevőhöz – válaszolta Patterson, mire a démonnak elnyúlt a képe a döbbenettől. – Szükségem van a pénzre. Pontosabban nem is nekem, hanem Luciának. A férje villanyszerelő, és ócska szerszámokkal kell dolgoznia. A pénzből, amit neki adok, vehet majd újakat, azon kívül a konyhátokra is ráférne egy felújítás, nem igaz, Lucia?
– A hűtőnk néha egyáltalán nem hűt.
– A hűtőjük néha egyáltalán nem hűt – fordult ismét a démon felé Patterson. – Láthatja, hogy az élvezetnek még nyomát sem látom. Hívja fel rá a főnöke figyelmét, és térjünk vissza az ügyre majd, ha valóban itt lesz az ideje.

A démon kihúzta magát, összeszedte minden lélekjelenlétét, és olyan közel hajolt Patterson arcához, hogy szinte összeért az orruk.

– És mi van akkor, ha megöllek téged is, és mindkét csicskádat? Aztán foglak, és elviszlek? Te is tudod, hogy megtehetem.
– Azt azért nem hinném – mosolyodott el Patterson. – Tudja maga, hogy milyen komoly szidalmazást kaptam én a főnökeimtől annak idején, mikor a céges pénzből személyes dolgokat vásároltam? Gondolom, a maga főnöke sem szereti, ha több lelket gyűjt be az előírtnál, igaz?
– Azon kívül, ha megpróbálod, garantálom, hogy úgy pofán baszlak, hogy nyekkensz! – tette hozzá Alfonz.

A démon dühösen végigmérte mindegyiküket, majd sarkon fordult, és beszállt a liftbe.

– Na, ezt is letudtuk – sóhajtotta Patterson. – Köszönöm önöknek a segítséget, folytathatják a munkát.

Mielőtt visszament volna az irodájába, Lucia utána szólt.

– Nem lesz ebből baj, Mr. Patterson?

A férfi felnevetett, majd könnyed hangon válaszolt.

– Csak tudni kell, hol vannak a kiskapuk, és minden fizetség elkerülhető.

Előző oldal Vodkaember
Vélemények a műről (eddig 4 db)