Ha nem kopik a tinta...

Szépirodalom / Novellák (668 katt) Csillangó
  2014.11.06.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/11 számában.

Sok-sok lehúzott sor, még több morcos caccogás - nem dobognak az ötletkerekek a homlok s a mellkas mögött. A belső gejzír nem tör fel, csak a kérdés sistereg kétségbeesetten - tudok-e valaha újra írni?

Honnan tudhatja egy tintakoptató, hogy nem a legutóbbi írása volt-e egyúttal a legutolsó is? Filozófiai tanulmányok egyik legmegragadóbb mondata szerint a Nap, habár eddig mindig felkelt, ez nem jelenti azt, hogy holnap is fel fog. Ugyanígy van ez az írással is.

- Mégis kit érdekel? - szól felrázón a pszichológus. A stresszelés és kimerültség nemcsak fő oka, hanem okozata is a szorongásnak. Ha ezt megszüntetjük, akár meditációval, akár az idő szemlélettisztító cseppjeivel - veszi át a szót a keleti nyugvó - nem bogozhatatlan akarattal, hanem az Áramlás hullámain haladva előre, nem kapaszkodva kövekbe: úgy lesz minden, ahogy lennie kell. Majd kinyílnak a fogékonyság ajtói, mikor nem számítasz rá, mikor észrevétlen suhan át arcodon egy fuvallat, s mire felfognád, s beleborzongnál érintésébe, már más tájakon jár: ez a tünékeny szépség iránt való áhítat szól majd belőled. Bár a kiteljesedettség hiánya, valami öröktől való sóvárgás az, ami új létrehozására késztet, a létrehozó mégis úgy érzi magát teljesnek, ha alkothat.

Visszatérve, ha nem tudsz írni, mert fásultnak érzed belső világod, fogadd meg a föntieket, de ha ezek után sem megy, légy hálás az eddigiekért. Minden jön, aminek jönnie kell - legyen ez akár feltörő levegő a szájból, akár egy feltörő érzés a lélekből.

- Most viszont, gyermekem, menj aludni, mert vár holnap a robot.

A szobád előtt acélkarokkal, egészen emberi aggyal, s elvégez helyetted minden idegfaló munkát. Te pedig újra, felszabadult frissességgel, fásító külvilág-lenyomatok nélkül lehetsz az, aki - író vagy nem író halhatatlan.

Előző oldal Csillangó
Vélemények a műről (eddig 3 db)