Eddig...

Szépirodalom / Versek (616 katt) csabi6669
  2014.10.31.

Eddig szelek szárnyán szálltam,
s viharok pusztító mérgét nemesen kiálltam.
Ezer veszéllyel küzdve,
orcám mosolyt nem talált.

Béke már nem részem: Eltörtem szárnyam,
Nincs már vadító tündérvilág, nincs már méltóság.
Te, agyam rejteke, te fogadj omlandó öledbe,
hol már nincs bánat és örökké tartó válság.

Bár nem oly színes éltem tartománya,
mint hajdanán, te gyönyörű Larissza.
S nem ragyog már szentelt lelkem,
mint egykoron, mára már csak hűs verem.

Bármerre is vessen a végzet, amerre tetszik,
Csak te maradj meg hőn áhított Szabadság,
s vele együtt te, csalfa leány,
ki megigézte szívem minden egyes dobbanását.

Csak te légy velem, te szelíd Aphrodité,
Áldást hints kezeddel életemre,
s ne véts rút mélységbe.

Hagyj, essem gleccserek örökös havára,
vagy inkább forró szerecsen homokra,
ott meleg kebled fedez, Ó Aphrodité.

Előző oldal csabi6669
Vélemények a műről (eddig 1 db)