Toldi és a filmesek

Neoprimitív / Írások (636 katt) Norton
  2015.02.02.

Pálfi György egy nagyszabású kalandfilmet szeretett volna forgatni a hős Toldiról, ami sajnos kudarcba fulladt. Ehhez a filmhez a Magyar Állami Filmalap támogatása is kellett volna, amit végül nem kaptak meg, állítólag azért, mert nem tudtak megegyezni Andy Vajna, filmipari kormánybiztossal, aki mellesleg számos nagysikerű amerikai akciófilm, például a Terminátor producere volt. Vajna azt akarta, hogy az akciójeleneteket egy igazi akciórendező forgassa le, amibe a stáb még bele is egyezet volna, de aztán mégsem lett a nagyszabású tervekből semmi. Mint ahogy az igazi „magyaros” történetekben lenni szokott, a felek egymást okolják a kialakult helyzetért, de hogy valójában mi történt, azt csak kevesen tudják. Az volt a probléma, hogy Vajna a hitelesség kedvéjért felkérte a valódi Toldi Miklóst a főszerep eljátszására, de a találkozás során komoly malőr történt egy túlbuzgó testőr miatt. A sajnálatos események hiteles krónikái az alábbiakban olvashatóak:



A végtelen pusztán, hol ordas szél vágott,
Egy acélizmú hős bronzszoborként állott.
Figyelt valamit, de nem ám az angyalát,
Oda nézett, hová csak sasok szeme lát.

A rubinszín ég alatt porfelhő húzott,
A rónán, mint kilőtt nyíl, gépjármű zúgott.
Alig néhány röpke, nyugodt percbe tellett,
Limuzin fékezett Toldi lába mellett.

Nagy erejű hősünk nézte, mint a mozit,
Sose látott ilyen állat hosszú kocsit.
Kiszállt belőle pár kemény izmú testőr,
Kinek pillantását rettegte a rendőr.

Aztán előjöttek arcos világsztárok,
Kik úgy parádéztak, mint a kiskirályok.
Legvégül, mint menő, gazdag cigányvajda,
Kibújt a kocsiból a jó Andy Vajna.

Jobb keze a zsebben, bal kezében szivar,
Utána egy inas, tálcáján az ital.
Szólt az Andy Vajna: - Itt élnek a bátrak,
Szép öcsém, jó Toldi, örülök, hogy látlak.

Hőstetteidet ma nem szokás olvasni,
Toldi filmet fogunk hamarost forgatni.
Add hozzá e tervhez kincset érő szavad,
Nemsoká e filmben eljátszhatod magad.

- Lehet a jutalmam akár színaranyból,
Nem csinálok ócska bohócot magamból.
- Mit merészelsz szólni? - kiáltott egy testőr,
- Ímhol egy sokkoló, elcsitulsz majd ettől!

Mielőtt még Vajna bármit is szólhatott,
A sokkolós ember Miklósra támadott.
A buzgó gorilla bánhatta a hevét,
Mert a puszták hőse elkapta a kezét.

Üvöltött a testőr, remegtek a combok,
Toldi vasmarkában roppantak a csontok.
Miklós a testőrnek egyszerűen érvelt:
Lehúzta a fejét, s az arcába térdelt.

Jött egy harci kutya kegyetlen vadsággal,
Szemben vele Toldi kopottas nadrággal.
Nem költözött Miklós még a temetőbe,
Elkapta az ebet már a levegőbe.

Nyáladzott a kutya, nem ő volt a Kántor,
A sokkolót Toldi belenyomta párszor.
Szöges nyakörvénél erősen markolta,
Forgott vele párat, s messzire eldobta.

Azóta irigy az olimpikon Péter,
Ez a dobás megvolt jó százötven méter.
- A szép nénikédet! - kiáltott a gazdi,
S nem volt rest a percen hősünknek rohanni.

De Miklós nem vágyott még a temetőbe,
Elkapta Van Damme-ot már a levegőbe.
- Ne ugráljon már kend! - imígy csitította,
Aztán a karatést messze hajította.

Pattogott a harcos, nehezen nyughatott,
Ugrabugrált, míg egy nagy pofont kaphatott.
Akkor aztán szépen elfeküdt a földön,
Hiába volt rajta méregdrága öltöny.

Az akcióhősök összegyűltek sorban,
Indult is Hulk Hogan bosszút állni gyorsan.
Ekkora nagy ütést a világ se látott,
Toldi az öklével homlokára vágott.

Szegény Hulk a harcot most nagyon elnézte,
A „kalapácsütéstől” megrogyott a térde.
Aztán a jó Miklós tüstént megragadta,
Mint könnyű tollpihét, társaihoz dobta.

Toldi ezek után meghúzta az övét,
S felvette a földről kedvenc malomkövét.
Mosolyogva nézett. - Hogyha még nem szóltam,
Nem mondom még egyszer: húzzatok el gyorsan!

Aztán egy hatalmas lendületet véve,
A nagy nehéz követ földobta az égre.
A többiek ettől feledték a bunyót,
Bámulták a követ, akárcsak egy ufót.

Csodálkozva álltak mind a tizennégyen,
Azt várták talán, hogy ottmarad az égen?
Pedig igen hamar le is esett onnan,
A nehéz malomkő visszazuhant nyomban.

De nem ám a kies puszta mezejére,
Hanem rá a hosszú kocsi tetejére.
A sztárok számára e helyzet riasztó,
Betört a szélvédő, felsírt a riasztó.

Három-négy „rugónak” így lett rögvest kampó,
Szólt az Andy Vajna: - Kapd el szépen, Rambo!
Felelt a szupersztár: - Annyit nem fizetnek,
Hogy malomkő dobáló őrült ellen menjek.

Az egyszerű tanulság nem lehet kétséges,
Szégyen a futás, de nagyon egészséges.
S mint akit a készséges szeretője vár,
A limuzinba ugrott minden világsztár.

Kiáltott a Rambo: - Elmegyünk, de miért?
Indulnunk kell gyorsan egy kis szteroidért.
- Találjatok mást, aki színésznek felcsap!
- Ne aggódj, barátom, valaki majd elkap!

De már tűntek onnan, szélsebesen szállva,
Otthagyták a Miklóst a pusztában állva.
Mert a buzgó testőr túlságosan bátor,
Azért nem lett semmi a filmforgatásból.

Vége

Előző oldal Norton
Vélemények a műről (eddig 6 db)