Ami elragad

Szépirodalom / Élet-halál (524 katt) galbena
  2014.10.15.

Az utad végén állok,
hozzád egyre közelebb
Közeledvén jöttöm érzed,
menekülsz, ha teheted.

Karom nyújtom - elfordulsz,
Simogatlak - elárulsz,
Fejed vonom keblemre - futsz előlem reszketve.

Balga vagy, ha véled,
éled még életed
Enyém vagy! lelked rab,
ingoványom fogva tart.

Mint vándort elnyeli a lápvidék,
drosera színes virága a lepkét,
leszel, mint borostyánban bogár,
megküzdött érted a halál.

Életed pókháló fonalát
könnyedén vágom át,
Kínálsz vagyont reménykedve,
legyintek rá felnevetve

Kérlelsz: ne tedd,
mert jó vagyok!
rám ez nem hat,
az úr itt én vagyok.

Utolsót dobban a szíved,
sirathat már a gyermek,
Tested árnyam körbefonja,
fektetnek a koporsóba

Szürke szelek szárnyán szállva,
lelked viszem másvilágba,
Sírkövedet földbe ütik,
koszorúkkal szegélyezik

De te ezt már nem láthattad,
elragadtak már az árnyak.

Előző oldal galbena