A kapós könyvtáros, avagy Pista bácsi zombiveszélyben

Horror / Novellák (2121 katt) Kozma Norbert
  2014.10.02.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2015/2 számában.

Pista bácsi egy hete látta meg először az új eladó lányt, amikor visszavitt egy évekkel azelőtt kikölcsönzött könyvet. A fiatal Erika nagy hatással volt az öregre, sőt még van is. Azóta minden nap visszajár, képes órákat ülni egyhelyben, csak hogy a szemét legeltethesse. Ahogy már rutinszerűen a lány formás vonalait szemléli, arra lesz figyelmes, hogy Erika gyakran a homlokához kap. Aggódóan közelebb lép hozzá, annak falfehér arca és az azon végigfolyó izzadság tovább fokozzák a nyugtalanságát.

– Mi a baj, Erika drága? Tán beteg?
– Nem tudom, Pista bácsi – Karját masszírozza, közben hunyorít. – Nem érzem túl jól magam. Talán a tegnapi harapásnak lehet hozzá köze, egyre rosszabbul néz ki a sebem.
– Az az átkozott dög, hogy a mennykü csapjon beléje! Én sosem tartottam kutyát, még fölfalná a csirkéimet… habár… ha őszinte akarok lenni magácskával, meg tudom érteni azt az állatot. Magácska biztos van olyan édes, mint a legszebb barack a fámon – kajánul vigyorog.
– Jajj, Pista bácsi, ne ízléstelenkedjen már!
– Bocsásson meg, kedveském, ne haragudjon! De hát, ha egyszer megvadítja a szívemet!... Na, tűrje csak föl az inge ujját, hadd nézzem azt a sebet!... Tyű, bassza meg! Ez aztán tényleg ronda! Persze ez nem befolyásolja a maga gyönyörűségét az én szememben, ugye tudja, aranyom?
– Elég már, Pista bácsi!... Elképzelésem sincs, hogy mi üthetett Boriszba. Be is kellett zárnom, annyira nem volt önmaga.

Irénke, a lány főnöke már egy ideje rossz szemmel néz rájuk, végül mérgesen odalép hozzájuk.

– Mi ez itt? – kérdi ellentmondást nem tűrő hangon. – Mit mondtam magának, maga vén kujon? Ne zaklassa az alkalmazottakat, ha kérhetem!
– Irénke, drága! Én csak…
– Hallgasson! – vág a férfi szavába az idős könyvtáros, majd tekintete beosztottjára vándorol, akinek homlokáról már patakokban ömlik a veríték. – Mi a baj, lányom? Jól érzed magad? Gyere, ülj le, pihenj egy kicsit!

Közösen az egyik asztalhoz segítik a lányt, aki megszólalni sem bír, reszket, arcát a tenyereibe temeti.

– Mit művelt vele? – támad neki az öregnek Irénke, belépve annak személyes terébe, aminek következtében a férfi egyre csak hátrálni kényszerül. – Talán beadott neki valamit, maga szatír?

Elég messze kerülnek Erikától, hogy ne vegyék észre, amint a lány eszméletét vesztve rádől az asztalra.

– Mégis, mit gondol maga rólam, Irénke? – védekezik Pista bácsi. – Én nem olyan vagyok! Tisztességes embernek neveltek engemet!
– Na, persze! Akkor minek van itt, mondja?!

Erika egyáltalán nem mozdul.

– Hát, könyvet akarok kőcsönözni! – érkezik a határozott válasz a férfitől, majd észrevétlenül hátranyúl és vakon megfog egy keze ügyébe kerülő könyvet. – Itt van ni, nem lássa? – Diadalittasan a magasba tartja. – Maga meg itt vádaskodik nekem!

Erika még mindig nem ad életjelet, de a civakodó férfi és nő túlságosan is elfoglaltak ahhoz, hogy észrevegyék. Irénke zavarba jön a művet magabiztosan lóbáló férfi reakciójától, de hamar átfut az agyán az esetleges turpisság lehetősége.

– Mutassa csak azt a könyvet! – parancsol rá, és azzal a mozdulattal ki is kapja a kezéből. – Lássuk csak… „Az első menstruációm”… hmm. Vén szoknyapecér!

A férfi képébe tolja a könyvet, borítójának felső részéről így tisztán kivehetővé válik az előbb említett cím Pista bácsi számára is. Erre már az öreg sem tud mit lépni, csak zavartan bámul maga elé.

– Szégyentelen! – jönnek a folyamatos szitkok továbbra is a nő szájából, majd nagyot csap a kezében lévő olvasmánnyal Pista bácsi felé, ami elől a férfi szerencsésen elhajol.

– Grrr – érkezik a fura hang Erika irányából.
– Elég már, Irénke! Nézze, jobban van a lyány!

Irénke megnyugodva konstatálja, hogy Erika, ha lassan is, de feltápászkodik az asztaltól.

– Jajj, hála istennek! Jobban vagy, drágám? – érdeklődik a nő.
– Whrakhr… grrr – hangzik akadozva a szűkszavú reakció.
– Helyes! – állapítja meg Irénke mosolyogva. – Akkor menj vissza szépen dolgozni, nekem most el kell ugranom egy rövid időre.

Összeszedi mappáit, odamegy a kijárathoz, de mielőtt kilépne rajta, még visszafordul, és Pista bácsira szegezi gyanakvó tekintetét:

– Maga pedig viselkedjen nekem! Szemmel fogom tartani! – Ezzel távozik.

Pista bácsi nem titkolja az Irénke földrajzi elhelyezkedésében beálló változás miatt jelentkező örömét, és széles mosollyal fordul oda Erikához:

– Végre magunk vagyunk, aranyoskám!
– Grrahw… wrohghhg – Erika előrenyújtja mindkét kezét, és komótosan csoszog Pista bácsi felé.
– Na! Hát mi a… – rikkant fel meglepetten a férfi. – Csak nem? Hát tudtam én, hogy magácska is hasonló érzelmeket táplál irányomba, mint én a magácska irányába! Jajj, nem is tudja, milyen bódoggá teszi az én szívemet. Na, gyöjjön… gyöjjön csak ide!

Megragadja Erika csuklóit, mielőtt a nő elkezdhetné marcangolni, magához húzza, de csak annyira, hogy annak ajkai még éppen nem érik el őt:

– Tuggya, kedveském… – kezd bele szemérmesen mondandójába. – Én sose nem vótam az a romantikus fajta, de most mán be kell valljam magácskának, hogy igenámcsak formás a fara.
– Grrr… ohuohhgr… whrakhr – Erikában egyre erősebben tombol az éhségérzet, amiből Pista bácsi persze továbbra sem érzékel semmit.
– Ehh! – kuncogja el magát az öreg, amikor a lány a fogait csattogtatja. – Fékezze mán magácskát egy kicsit, ide bárki begyühet… Nézze csak! – Biccent maga mögé. – Gyöjjön utánam oda az utolsó sorba, ott nyugtunk lesz. – Elereszti a lány kezeit és a könyvtárszoba leghátsó sorához siet. Még azt sem veszi észre, hogy Erika sikertelenül utána kap.

Pista bácsiról huszonéveseket megszégyenítő gyorsasággal kerül le a nadrág, úgy várja szíve választottját. Hiába várakozik. Erika elindul a hozzá közelebb eső, résnyire nyitva felejtett ajtó felé, ahonnan különböző hangok szűrődnek be.

– Ejj, hát hová mégy, te lyány?! – mordul rá az öreg, amint megpillantja a tőle egyre távolodó teremtést. – Itten vagyok, hátul!

Lázas keresgélésbe kezd a zsebében, ahonnan csakhamar egy húszforintost húz ki. Ad az érmére egy csókot és úgy dobja el, mégsem talál vele célt. Elővesz még egyet, arra is nyom egy cuppanóst, de az sem sikeres, viszont az Erika melletti üvegasztalon landol, amire felfigyel a lány:

– Wrohghhg?
– Igen, igen, itt vagyok, hát hun máshun lennék? – A kezét rázza. – Na, gyere mán! Igyekezzél! – rimánkodik, de bosszankodva szignózza, hogy a lány újra elfordulni látszik tőle.

Ekkor azonnal kiveszi a harmadik és egyben utolsó húszforintosát, újfent csók hagyja el ajkait, céloz és dob. Ezúttal sikeresen. Erika fejét találja el, aminek következtében a lány végre a helyes útvonalon indul el, ráadásul az eddigiekhez képest jóval nagyobb iramban.

– Whrakhr… grrr… ohuohhgr!
– Errül van szó, babám! – Alsógatyáján kívül minden ruhadarabjától megszabadulva próbál extra motivációt nyújtani a lánynak. – Jajj, mutassad azt a formás alakodat, te!

Erika csaknem eléri már az öreget:

– Grrahw!

A nagy izgalomban Pista bácsi szíve egyre hevesebben ver. Türelmetlenül dörzsöli tenyerét, és addig mozgolódik ide-oda, míg véletlenül meglöki az egyik polcot. Az ingó bútordarabnak ez az erő pont elégnek bizonyul ahhoz, hogy lepottyanjon legfelső polcáról egy kifejezetten súlyos kötet, ami éppen a harapni szándékozó Erika fején fog talajt. A lány megszédül és elterül a földön.

– Kedveském! Jól vagy? Ébredj föl! – Pista bácsi nem akarja elhinni, hogy ennyire kegyetlenül kibabrál vele a sors.
– Mi ez a hangzavar?! – kéri számon az öreget a berohanó Irénke. – Hát, maga meg hogy néz ki?! Miért van letolva a nadrágja, a hétszentségit neki?!... Hát az Erikával meg mi történt?... Maga… Maga vén perverz! Takarodjon innen!
– Irénke, kérem…
– Mondom, TAKARODJON!

Pista bácsi hamar felismeri, hogy lehetetlen vállalkozás az idős könyvtárost jobb belátásra bírni, így szégyenkezve elmenekül, miután összeszedi a padlón heverő holmijait. Kimegy, bezárja az üvegajtót, és sietve felöltözik. Amikor még utoljára szomorúan visszanéz, látja Erikát feltápászkodni a felettébb morcos Irénke mögött, aki mutatóujját egyenesen tartja, mintegy megjelölvén az öregnek a helyes útirányt. Pista bácsi boldogan int a fiatal lánynak abban a tudatban, hogy ha most nem is sikerült megkapnia őt, ami késik, nem múlik. Az ábrázatán büszke mosollyal ballag tovább, és már nem láthatja, ahogy Erika vadul ráveti magát a gyanútlan Irénkére, vállába harap, majd gépiesen kihúzkodja annak beleit.

Előző oldal Kozma Norbert
Vélemények a műről (eddig 5 db)