Távolságba nyúlok...

Szépirodalom / Megtörve (711 katt) csabi6669
  2014.09.29.

Reszketek hamvadó nap melegén,
Múlik a pillanat a képzelet mezején.
Nem találom a célomat,
S hagyom, hogy szálljon a gondolat.

Távozásom emlékképe,
s álmaim lidérces rímképlete.
Smaragddal kikövezett bűnös utak,
az élvezet és a csábítás démonjai mardosnak.

Kénköves pokol, melyben létezem,
s melyben megragadt vad képzeletem.
Érzem, testem lángokba nyúlik,
s az Eszme az üresség rabszolgájává válik.

Minden vész a távolság mezején,
s már nem fázok a napsugár szívén.
Csak magam maradok porszemnyi,
És gyenge létem értelmét megfejteni.

Előző oldal csabi6669
Vélemények a műről (eddig 2 db)