Apák ás fiúk 1.
Amióta befejezte a főiskolát, nemigen szokott levelet kapni, most meg egyenesen tértivevényest. Az apja is meglepődött, amikor a postás nem adta neki oda, mert ezt személyesen a kezébe kellett kézbesítenie. A szabály az szabály még akkor is, ha tudta a postásfiú, hogy ők ketten az apjával nem szokták elolvasni egymás levelét, tiszteletbe tartva a levéltitkot.
Az is igaz volt, hogy minden írást aztán megbeszéltek. Ahogy kézbe vette a levelet, forgatta egy darabig, aztán fogott egy kést és felbontotta.
A Városi Bíróság hivatalos helyiségében kellett megjelennie két hét múlva, mint alperes. A felperes a Város Gyámhatósága, mint az ebben az évben, január 18-án, a városban született, anyja neve: Kisbér Júlia, Szilárd nevű fiúgyermek képviselője. Apasági kereset volt az idézőn. Azt is tartalmazta még, hogy ha nem jelenik meg önként, akkor elővezetik az ő saját költségére.
Megnézte a címzést, hátha nem is neki jött a levél, hátha elírták. Végül is volt már ilyen. Nem is egyszer. De nem. Az idéző neki szólt. Legalább is az adatok szerint. Nem értette. Neki nincs gyereke, legalábbis nem tud róla. Bement a szobájába és becsukta az ajtót. Leült az ágyára. Megint elolvasta az idézőt. Aztán betette a borítékba. Elővett egy papírt és számolni kezdett. Ha január 18-án született ez a kis Szilárd, akkor április körül készült.
– Nem is ismer semmi Kisbér Júliát. Meg április? Mi is lehetett áprilisban, hol is lehetett? – gondolta.
Az végül is még nem vizsgaidőszak volt, akkor még el-elugrott ide-oda diszkóba, vagy valahova. De nem is emlékszik, hogy lett volna akkor nővel. Nem is volt. Vagy igen? De kit hívhatnak Kisbér Júliának? Meg mi az, hogy van egy tíz hónapos fia? Mit kezdjen ő egy gyerekkel? Még ha az övé is. De ha nem is akarta, akkor, hogy lehetne neki gyereke? Bárki lehet a gyerek apja, csak rá akarja fogni az a nő. Meg különben is, lehet ilyet tenni egy férfivel?
Kopogtak az ajtón. Az apja volt. A fiú felállt. Nézte az apját. Aztán átnyújtotta az idézőt. Az fogta és kiment vele, mert szemüveg nélkül nem tudta elolvasni. Feltette a szemére a szemüveget. Kivette a borítékból a papírt és elkezdte olvasni.
– Apa lettél, kisfiam? – nézett kérdő arccal a fiára.
