Gyilkosok kora: I/5.

Fantasy / Novellák (521 katt) anonim88
  2015.06.29.

Alison egy hegy lábáig vezette Castielt és társait, ott megállt.

- Ez valami vicc? – nézett rá morcosan a fiatal lovag.
- Ti lovagok, mindig csak ütni, vágni, semmi türelem nem szorult belétek! – sóhajtott a mágus. Mormolni kezdett valamit, mire a hegy oldalában egy tátongó lyuk jelent meg előttük.
- Mi a...
- Mágia, kedves, heves fereldeni, mágia!
- Értem, ezért nem találtunk rá – jegyezte meg Carota. – Szép munka, Alison, menj, rejtőzz el a közelben, míg vissza nem térünk!
- Csak így itt hagyod? – lepődött meg Castiel. – Nem fog meglépni?
- Mi értelme lenne? Ha megtenné, azzal a Vera életét sodorná veszélybe.

Devera elgondolkodva a barlangra pillantott, tett néhány lépést hátra, forgolódott, fel-alá járkált, alaposan szemügyre véve a környezetet.

- Heh, tudtam! Ezeknek aztán van humorérzékük! – nevetett fel.
- Miért is? – kérdezett vissza Numéral.
- Egek, hát ti nem olvastok?
- Nem, van jobb dolgunk, például... bármi!
- Cöh, műveletlen barbárok! Azt azért tudjátok, hogy tizenkét éve 10:40 és 10:43 között zajlott egy háború Orlézia és Ferelden között, ugye?
- A tizedik század közepe elég viharosra sikeredett – bólogatott Adam.
- Ami azért fontos, mert…? - bámult rá Numéral.
- Hallottatok már a Halálosztagról?
- Igen. Cleodius, az őrült király, hozta létre – felelte Castiel. - Mikor kitört a háború, Ferelden mérte az első csapást. Cleodiusnak az az eszeveszett gondolata támadt, majd gyarmatosítja Orléziát, Thedas legerősebb országát.
- Hehehehe – nevetett fel Numéral. – Mégis miből gondolta, hogy sikerülhet?
- A király őrült volt, ahogy a neve is mutatja – magyarázta Adam. – Úgy hitte, Orlézia csak árnyéka régi önmagának, a hadereje nevetséges, gazdasága romokban. A felderítők, kémek és nemesek, akik ennek ellenkezőjét állították, szörnyű halált haltak „felségárulás” címszóval. Cleodius talpnyalói elhitették Fereldennel az Orléz Birodalom gyengülését, akik így megszavazták a háborút. A Halálosztag az előrenyomuló sereg mögött haladt, sorra irtva ki a falvakat, városokat. A férfiakat, gyerekeket lemészárolták, a nőket elhurcolták, a házakat felégették. Az őrült király parancsba adta egész Dél-Orlézia kiirtását, helyükre fereldeni telepeseket szánt.
- Pontosan! – bólogatott Devera. – Azonban, mikor Orlézia magához tért, megkezdte az ellentámadást, a Halálosztag elvesztette eredeti feladatát, hiszen a háború hazai földön folytatódott. Ekkor építették ezt a hegybe épített börtönt, ahol a Halálosztag egykori tagjai a legkülönfélébb kínzásokkal igyekeztek információkat szerezni orléz hadifoglyoktól.
- Miért tenne bárki ilyen szörnyűséget? – szörnyülködött Lívia.

Adam ahogy ránézett, szíve hevesebben vert.

Olyan ártatlan! – gondolta.

- Azt remélték, megtudhatják az orléz sereg létszámát, a hadmozdulatokat, az utánpótlási vonalakat, vagy bármit, ami segíthet a háború megfordításában – magyarázta Castiel. – Mint tudjuk, a háborút Orlézia nyerte, az őrült királyt lefejezték, Fereldennek hatalmas hadisarcot kellett fizetnie, valamint ki kellett szolgáltatnia a Halálosztag tagjait az orléz bíróságnak, akik valamennyit felakasztottak.
- Halálra halállal felelnek - csóválta a fejét szomorúan Lívia. - Hiába a Káptalan tanításai, a világot még mindig a gyűlölet és a bosszú mozgatja.
- Azt kapták, amit megérdemeltek! - szólt közbe Carota. - Ezek még csak katonák sem voltak, csak gyáva férgek, akik ártatlanokat és védteleneket öltek! Remélem, mindet felakasztották!
- Nem mindet! – rázta a fejét Devera. – A bukás előtt nem sokkal minden feljegyzést megsemmisítettek a Halálosztaggal kapcsolatban, szóval csak a túlélők visszaemlékezései alapján fogdosták össze az egység tagjait.
- Elég sokat tudsz a Halálosztagról - állapította meg Adam. - Még nekünk sem tanítottak ennyi mindent.
- A hivatalos történetírás igyekszik szépíteni a valóságot. Én is csak azért tudom, mert párszor jártam a Tiltott Könyvek Termében, ahol találtam egy könyvet, ami ezzel a témával foglalkozott.
- Még egy szó, és esküszöm, bilincsben rángatlak vissza a Mágusok Tornyába! – szólt szigorúan Carota. – Iszol, paráználkodsz, ráadásul engedély nélkül beléptél a Kör tornyának titkos könyvtárába? Van egyáltalán olyan szabály, amit nem szegtél meg?
- Nem vagyok vérmágus.
Ezt a templáris inkább válaszra se méltatta.

Castiel hitetlenül bámult a barlangra.
- Mi a baj, Cass? - kérdezte Adam.
- Valami nyugtalanít. Ez a hely túl szép ahhoz, hogy véletlen legyen.
- Mire célzol?
- Csak gondolj bele, mi ideálisabb emberek fogva tartására, mint egy előre kialakított börtön, aminek létezéséről Ferelden nagy része még csak nem is tud!
- Gondolod, szánt szándékkal ezt a helyet keresték?
- Ha igen, akkor valaki más is olvasta azt a könyvet, amit te, Devera - húzta el a száját Carota. - Néha komolyan kételkedem a Torony őreinek alkalmasságában! Induljunk, minél hamarabb pontot akarok tenni ennek az ügynek a végére!

Előző oldal anonim88