VÍzcseppek 27/21 (2006)

A jövő útjai / Novellák (855 katt) Rohadék
  2010.10.16.

A lány és a hajléktalan megfürödve, tiszta ruhában és teli gyomorral lépett ki a szakadó esőre.

- Vándor - kérdezte Eszter -, merre vannak a többiek?
- Milyen többiek - szakította félbe káromkodását az időjárás miatt a férfi.

A lány felnézett az égre, és a zápor lassan elállt.

- Merre vannak az olyan emberek, mint amilyen te voltál - fogta meg Vándor göcsörtös ujjait.
- Mondtam, hogy valahol itt van a köcsög - hangzott hirtelen az utca túloldalán parkoló kocsiból.
- A picsába, Simkóék, na, most leverik a vesém, mert nem tejeltem időben - próbálta Vándor kitépni a kezét a lányéból, hogy legalább róla elterelhesse a figyelmet, de az nem hagyta.

Három fenyegető pasas közeledett nagy svunggal feléjük. Ám minden lépés egyre erőtlenebb lett, s mire odaértek, már úgy néztek ki, mint a gyerekek, akik tudják hogy rosszak voltak.

A lány mindegyiket vigasztalóan megsimogatta, majd Vándorral elsétált.

- Ismerted őket? - jött zavarba Vándor a lány kézmelegétől egy utcával odébb, mert csak akkor tudott mexólalni.

Megálltak.

- Örök hálával tartozom neked - nézett Eszter mélyen a férfi szemébe.
- Micsinász?
- Kérlek, hallgass végig, Vándor! Te voltál az első, aki... aki... - akadt el a hangja, és csillogni kezdett a szeme.
- Áhh, nemá, ne bőgjé, naaa, gyere inkább keresünk olyan embereket, amiket mondtál, csak ne ríjá nekem.

Eszter nem bírta ki, a nyakába ugrott, és fogta újra a kezét, ugrándozott, dalolt.

Előző oldal Rohadék