Velünk vagy

Szépirodalom / Versek (627 katt) macika
  2014.09.12.

Nem hiába éltél!
Naponta látlak én még.
A gyermekeink szemében
látom a tiéd.

A kacagásukban
hallom a hangodat.
A mozdulataikban a
te mozdulataidat.

A jó kedv, a vidámság,
mit itt hagytál nekünk,
az mindörökre itt
marad velünk.

A leheleted, mit itt
hagytál a nyakamon!
Az ölelésed, mely úgy
tapadt a derekamon.

A forró csókod!
Mint a
balzsam... úgy ül az
ajkamon.

Ez maradt nekem...
Ezt nem adom!
A lelkemben, a szívemben él,
míg el nem szólít engem is az ég.

Előző oldal macika