Démonvadász V.

Fantasy / Novellák (749 katt) bel corma
  2014.09.14.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/11 számában.

A folyosó, amelyen át a szentély szíve felé haladtunk, enyhe szögben emelkedett. Gyanítottam, hogy a központi kamra valahol az épület felső szintjeinek magasságában lehet.

- Olyan, akár egy hatalmas energiaközpont – mondta Shaemus, és ujjaival végigsimított a falakat díszítő geometriai ábrák egyikén. Követtem a példáját, és rögtön érzékeltem a falak finom, egyenletes vibrálását. Forró energia áradt belőlük, amely a bőröm alatt kúszott fölfelé, egyenesen a szívem irányába. Sietve megszakítottam a kapcsolatot. Az öreg sejthette, hogy mi jár a fejemben, és mutatóujjának körmével megkocogtatta a makulátlanul tiszta, fehér, márványszerű anyagot.

- Térrezonátorként működik, és magába gyűjti a kozmikus energiákat. Ha jól sejtem, akkor hamarosan érezni fogjuk majd áldásos hatását.

Kérdőn vontam fel a szemöldökömet.

- Pontosan… mire gondolsz?
- Érzékeink élesebbé válnak majd, és könnyebben ráhangolódunk a mágia használatához szükséges erő frekvenciájára. Igazi áldás ez, fiam!
- De… akkor a bestia is használhatja a templom erejét…
- Nem hinném. Ő a negatív síkok teremtménye, és egészen más rezgésszámon működik, viszont… Arra felhasználhatja, hogy megfejtse a könyv kódját. Ha ez sikerülne neki, akkor közvetlen kapcsolatot hozna létre a két dimenzió között. Kaput nyitna a saját világára és… jobb nem belegondolni! – az érsek ingerülten legyintett.
- Fényt látok a folyosó végén! – Annabella lehalkította a hangját, és a jelzett irányba mutatott.
- Nem érzékelek semmilyen élőlényt, sem ártó mágiát a közelben – nyugtázta Shaemus.
- Sehol egy kifeszített drót, vagy bármi más, ami mechanikus csapdára utalna – a lány ajkát beharapva, kérdőn nézett rám.
- Menjünk!

***

A fülke kör alakú volt, hét láb magas és nagyjából tizennégy láb széles lehetett. A fény, amely megvilágította, azokból az áttetsző kövekből áradt, amelyek a helyiség mennyezetét alkották. Úgy döntöttünk, pihenünk egy kicsit, mielőtt folytatnánk az utat.

Leültem és hátamat a falnak vetve hallgattam a templom zümmögését. Az érsek a holmiját rendezgette, Annabella pedig egy légzéssel kombinált mozdulatsor gyakorlásába kezdett. Néztem, ahogy karcsú, hajlékony testének mozdulatai felvették légzésének ritmusát és elmosolyodtam. Végre észrevette, hogy figyelem, és hálásan viszonozta a gesztust. Hirtelen eszembe jutott valami. Az érsekhez fordultam.

- Hogy hívták a papnőt?
- Akit megszállt a fenevad?
- Igen.

Tűnődött egy pillanatig, mielőtt válaszolt volna.

- Mirabel… azt hiszem. Igen, ez volt a neve! Miért… fontos ez most?
- Mert a segítségével legyőzhetjük a bestiát.
- Elméje legsötétebb zugába száműzte őt az ivadék. Valószínűleg mentális bilincsekben vergődik és… Nem hinném, hogy bármiféle hasznát vennénk.
- Harc közben, ha a helyzet úgy hozza, hogy… a démon megsérül, akkor…
- Megpróbálhatunk szólni hozzá… - az öreg tűnődve simogatta meg gömbölyű állát.
- Mesélj róla valamit!

Shaemus felsóhajtott és belefogott a papnő életének rövid történetébe. Csöndben hallgattam és szokásomtól eltérően egyszer sem szakítottam félbe…

***

Egy fertályóra sem telt el, amikor felszedelődzködtünk és sietve indultunk tovább. Hamarosan érzékeltük, hogy a falakból áradó zümmögés erősödik, a folyosó pedig kiszélesedik. Egy újabb fülkébe torkollott, ám ez nagyjából másfélszer akkora lehetett, mint az előző. A kijáratot egy súlyos, fekete gránittömb zárta le, de nem ez volt a legszembetűnőbb különbség…

A fülke közepén két smaragdzöld színben tündöklő tetraéder éles körvonalai izzottak a levegőben. Olyan volt, akár egy asztrális kivetülés, legalábbis arra emlékeztetett engem. A jelenés két, a mennyezeten és a padlón elhelyezkedő, két hüvelyk átmérőjű, kör alakú lyukból áradó, élénkzöld energiából táplálkozott.

- Ez egy hologram! – Az öreg gyermeki boldogsággal csodálta meg a furcsa tüneményt.

Nem igazán értettem, hogy miről beszél.

- Az meg micsoda?
- Az egyik régi fóliánsban olvastam róla… Az ősök technikáján alapul a dolog. A fénnyel és az energiával van összefüggésben. Kicsit bonyolult lenne most elmagyarázni, meg aztán… Az igazat megvallva, én sem értem teljesen a működési mechanizmusát.
- Valami írás van itt… - a lány leguggolt, és a padlón tátongó lyukat körbeölelő ábrákra mutatott. – Ugyanazok a szimbólumok, amiket a bejáratnál láttunk. Vajon mit jelentenek?

Az öreg sokáig tanulmányozta az írást, majd megvakarta a fejét.

- Ha a lent és a fent eggyé válik, akkor a sötétség és a fény nászából megszületik a tökéletesség égi képmása… Éreztem, hogy elbizonytalanodom.
- Ez meg mit akar jelenteni?
- Szerintem ez egy rejtvény! – kedvesem hangjában a felismerés bizonyossága remegett.
- Azt hiszem, hogy a templom, vagyis… az építői próbára tesznek minket. Talán, úgy gondolták, hogy aki elég éles eszű ahhoz, hogy megfejtse a feladványt, az érdemessé válik rá, hogy belépjen a szentély középső termébe. Ha jól sejtem, akkor…

Az érsek óvatosan belenyúlt a hologramba és ujjai hegyével könnyedén megmozgatta az egyik tetraédert.

- Szóval, ki kell raknunk valamiféle szimbólumot… - végre megérett bennem a felismerés.
- A lent és a fent egy ellentétpár… - kedvesem egészen belejött a dologba. – Mi lenne, ha az egyiket megfordítanánk?

Shaemus ekképp cselekedett, majd ugyanazzal a mozdulattal, összeragasztotta a két tetraéder alapját. Mosolyogva okított ki minket:

- Az írás szerint eggyé kell válniuk!

Közelebb léptem a hologramhoz, és óvatosan belenyúltam az energiamezőbe. Egymásba toltam a két tetraédert, és az egyiket kilencven fokban elforgattam, majd lassan hátraléptem. A nyolcágú csillag ragyogása egyre erősebb lett.

- A tökéletesség égi képmása! – suttogtam mosolyogva.

Halk kattanás hallatszott, és a kijáratot lezáró gránittömb lassan felemelkedett.

***

A kamrából kivezető folyosó szűk volt, és nagyjából ötven méter után egy csarnokba torkollott. Egymásra néztünk, és némán bólintottunk. Éreztük, hogy az ivadék odabent vár ránk. Halk fohászt mormoltam, ahogy beléptünk a terembe…

Előző oldal bel corma
Vélemények a műről (eddig 4 db)