Hová lett a boldogság?
Hová lett a virágos nyár?
Hová tűnt el a sok virág?
Hová szállt el a boldogság?
Őszi szelek járnak immár,
meleg szívem meg fagyasztják.
Mint sárguló falevél
hullik le a fáról,
Úgy szakadt el szívem
a szép boldogságtól.
A nap süt, de nem melegít,
élek még, de nincs már kiért.
Te voltál a tavasz, a nyár,
elmúltál, mint az már szokás.
Veled ment el minden álmom,
nincs szerelem, nincsen mámor.
Szelek szárnyán üzenem,
menj hát, ha már menni kell.
Vissza most már sose néz,
kit itt hagytál s feledtél,
Korhadt padon üldögél,
körülötte sok levél.
Aztán jön a hideg tél,
hópihe hull szerte szét.
Betakarja a padot,
ahol lelkem megfagyott.
