Kipp-Kopp

Szépirodalom / Versek (1032 katt) macika
  2014.09.04.

Este így szólt a szívem,
ha nem fekszel le pihenni,
én nem fogom sokáig
így bírni!

Az eső is egész nap szakadt!
Nem is éreztem jól magamat.
Kopogott-Kopogott!
Már szétverte az ablakot.

Az ágyból figyeltem, a
víz szaladgált az üvegen,
cikázott-lepergett,
inkább becsuktam a szememet.

A fejembe költözött a kopogás,
és már nem is hallottam mást!
Később cigányzene is harsogott,
s az emberek ropták a táncot!

Magányosan ültem a széken,
de nem nézett rám senki sem.
Mintha ott sem lettem volna,
mintha levegővé váltam volna!

A dobogást már nem bírtam,
s a földre rogytam!
A zene hirtelen megállt,
s a csend uralkodott tovább.

Ott feküdtem a parketten,
és mindenki elment mellettem.
Senki nem segített fel!
Mindenki hagyta, hogy ott feküdjek el.

Próbálok mozdulni, de
nem bírok.
Valaki a mellemen ülve
a paplanba nyomott!

Megfulladok!
Belehalok!
Már kopogást sem hallok,
így én is csak hallgatok.

A mély álomból felriadtam,
a szememet kinyitottam.
Az üveget néztem,
az eső csepp folyt-folyt,
lassan csendben.

Előző oldal macika
Vélemények a műről (eddig 2 db)