Anyai szív

Szépirodalom / Versek (685 katt) macika
  2014.09.02.

Sajnálom a gyerekeket,
kik család nélkül kell,
hogy felnőjenek, kik
soha nem érezték az
Apa szigorát, fegyelmét,
az otthon melegét s az
Anya gondoskodó, féltő kezét.

Milyen jó is volt reggel
Anyám hangjára ébredni fel.
Felhőtlenül kacagni, nevetni,
gond nélkül élni és szeretni.
Hisz Anyám a gondokat
a vállán hordta
szelíden, mosolyogva.

Ahogy rám nézett a tekintete,
csak úgy sugárzott a szeretete.
Mikor a lázzal küzdöttem,
ő ott virrasztott mellettem.
Éreztem meleg simogató kezét s
aggódó, féltő tekintetét.
Olyan büszkén nézett rám, úgy
éreztem, én vagyok a királylány.

Mire mindent türelemmel megtanított,
Az élete fájón elkopott,
s mikor elszólította az ég...
Így szólt, ne félj!
hisz mindent tudsz, mit tudnod kell,
nyugodtan hagylak most el.
Így szólt, ne sírjunk!
Búcsúzzunk, mert még úgy is találkozunk.

Így szólt, ne siessek!
Éljek most a gyerekeknek.
A vállukról a gondot most én vegyem le,
ők nyugodtan éljenek, szeretetben.
Sajnálom az árva gyerekeket, hogy
egyedül viszik a keresztjüket.
Nem tudják, mi a család, és
soha nem érezték az
Anya biztató mosolyát.

Előző oldal macika
Vélemények a műről (eddig 5 db)