Vadócok

Szépirodalom / Versek (639 katt) macika
  2014.09.14.

Két gombszemével,
felnéz rám és csodál.
Ő a mindenem!
Az én Macikám.
Amerre lépek, ott van mellettem,
velem marad, remélem,
amíg csak élem az életem.

Reggel ő az, aki ébreszt,
forog jó kedvében, a
hosszú éjszaka nehezen
múlik el. Felemelem,
simogatom, ölelem, azt gondolja,
sokáig vártam, hogy ezt érezzem.

Van még egy falatka,
őt úgy hívják, Bogyika,
mivel a lányom kutyája,
ezért én vagyok a Mamája.
Fölfut s lefut, meg nem áll,
mindenkit elugatott már.
nevetnek az emberek,
pedig jó lenne, ha félnének!

A Bogya és a Maca!
Két vidám figura, két gyönyörű
kiskutya.
Mindig mosolyt csalnak az arcomra.
A madarakat nem szeretik, mert
ellopják a finom zsemit.

A Bogya elugatja őket,
de újra s újra visszajönnek.
Kergeti is őket már,
a Maca meg csak bambán áll.
A Macikám a vizet nem szereti,
a Bogya még a slagot is kergeti.

A Macika beszélget, hármat ugat!
így mondja, hogy szeret.
Kettőt, ha sétálna, amit soha
ki nem hagyna.
A nagy kutyákkal acsarkodik,
haza megyünk s jót szundizik.

Ők ketten egymásban kárt nem tesznek,
egy tálból csemegéznek.
Sülve-főlve együtt vannak, és
nem volt még köztük harag.
Ha nem akarsz ellustulni, vegyél
kutyát, lesz mit futni!
Jó, egy kicsit elfáradok, de
vidáman telnek a napok.

Előző oldal macika