Gótikus színpad
Kopott hamis-arany díszek,
Nehézkes bú-bársony függöny,
Gyász ruhába bújt színészek
Arcán pereg éjszínű könny.
Két alak jő, első halvány,
Lépte táncol, könnyed szellem,
El is rebben, felé kapván,
Megfogni őt lehetetlen.
Öreg csoszog, meg-megállva,
Büszkén cipel nehéz terhet,
Görnyed könyvvel rakott válla,
Ő a Tudás, Hitet kerget.
Elfed mindent, színre lép ő,
Díszes ruha, ezer ékszer,
Buja tűzzel Kísértés jő,
Büszkén vonul végig kétszer.
Nyomában jár két dús fattya,
Lábnyomukban aranyhalom,
Szajha-ikrek nevét adja,
Csillogó Pénz és Hatalom.
Színpadra lép a Szerelem,
Libben vérszínű ruhája.
Követi őt a Gyötrelem,
Gyöngy-orcáján könnyek árja.
Vidám táncot ropva pattan,
Ijesztő rém mind a kettő,
Karjuk kinyúl, bilincs csattan,
Öregedés és az Idő.
Előlép végül a Halál,
Hószín leplét félredobva,
Forró tánca húsba talál,
Szívedbe sóvár kéjt lopva.
Mozdulatlan, színpadomon,
Árnyvalójuk hívén, látom.
Tükör álarccal arcomon
A TE szerepedet játszom.
