A fény hazug - Esőben

Szépirodalom / Versek (1602 katt) Xenothep
  2014.08.17.

A mű megjelent a Lidércfény Amatőr Kulturális Folyóirat 2014/8 számában.

Fény ragyog, prizmákat vetít agyamba, arcomra kínt vésve
Törött üvegcserép minden gondolatom, köztük én halálra sebezve
Kúszom az árnnyal, úszok az árral, de tagadok mindent
Senki nem figyel rám, nem érdekli igazán, hogy mi van itt bent

A fény hazug, könyörtelen, mindent megmutat, mindent beborít
Megtalálja szívem legsötétebb rejtekhelyeit, és elvakít
A fény rossz, összetört tükreimben szabdalja fel arcom
Úgy érzem, ha érzek még valamit, hogy ideje feladni harcom

Ez tényleg rím?... Ez tényleg rév? A vers megtisztít, azt mondod?
A fény van emögött is, hazudik, ahogy a sorok közt átragyog
Hazudik most, hazudik mindig, bármire vetül, az nem az igazság
Mondhatod, hogy szép, hogy ez kell a Földnek, de nekem ez csak f...

Esőben szép a Föld, esőben a rozsda is szépen csillog
Esőben sétálva mások nem tudják, nem látják, ha sírok
A derengésben nincs kontraszt, egyensúly, és árnyék
Esőben legszívesebben csak kőszoborként állnék

Neked ez szomorú, téged ez lehangol, hova lett a fény?
Kérded, de én csak mosolygok, amikor halványul a remény
A fény hazug - felelem, és véred a pengémen csordul
Esőben rogysz térdre, a Föld meg csak tovább fordul

Előző oldal Xenothep
Vélemények a műről (eddig 4 db)