Búcsúzz szépen!
Búcsúzz most szépen el,
gondold át, magaddal mit viszel.
Egy emlékkép leszek csupán
lelked szebbik oldalán.
Ne feledd, voltak szép napok,
csodás, boldog pillanatok.
Mikor ajkad számon vándorolt,
s boldog voltál, jól tudom.
Hazudni úgy nem lehet,
mint tettük ketten ezt.
Játszottunk erdőn, réteken,
úttalan utakon, vizeken.
Éltük a szerelmünk hajnalát,
nem tudtuk, lesz, nincs tovább.
De mindig van valaki,
ki a szerelmet irigyeli.
Ha ő boldog nem lehet,
más se tegye ugyanezt.
Most búcsúzz szépen,
menj tovább!
De ne mocskold be e csodát!
Talán lesz majd valaki,
ki ezt mind megbecsüli.
Keresd meg a másikat,
kit hittél, többet ad.
Ott van még a sok barát,
annak hidd csak a szavát.
Szabad vagy, mint a madár,
ki ágról ágra mind felszáll.
Az ág is hajlik egy ideig,
majd nagyot reccsen, letörik.
Szabad madár? Hova szállsz?
Szárnyad törött, szíved fáj.
De te csak menj, s ne is búcsúzzál!
