Pénzgyűjtők tavaszi rajzása

Szépirodalom / Novellák (796 katt) Jártó Róza
  2014.08.17.

Megjött a tavasz. Végérvényesen és visszavonhatatlanul. Ez nem csak a kiskertek zöldbe borulásából látszik és az ibolya-mező megjelenéséből, hanem abból is, hogy kis kertvárosi közösségünkben megjelentek a gyűjtögetők. Ki párban, ki szólóban, ki csoportosan, de lassan ellepik kis közösségünket.

A minap épp a nárciszaimat kapálgattam, amikor egy a kerítésnél álló, rendezett ruházatú hölgy szólított meg. Első nézettre valami hivatalos embernek néztem, mivel egy mappa volt a kezében.

– Hölgyem, csak egy pillanatra. Ide jönne? XY vagyok és egy beteg kisfiúnak gyűjtök. Ne gondolja, hogy nem hivatalos. Itt van az igazolványom és az engedély a rendőrségtől és a hivataltól is – villantott iratokat.

Nekem nem nagyon akaródzott ugyan a nárciszaimat itt hagyni, de a kíváncsiság végül is a kerítéshez hajtott. Első, amit láttam, egy táblázatos papír volt, ami kézzel tele volt írva számokkal, nevekkel és címekkel, néhol mobil számot is láttam, így a kerítés másik oldalán. A zömében ötezer, valamivel kevesebb tízezer és pár háromezer volt írva azonos kézírással. A hölgy még előadta, hogy egy ágyba-beemelő szerkentyűre gyűjtenek egy beteg kisfiúnak, akit az egyedülálló anyuka nevel, és igen szegény és a kis család már nem bírja ezt a megpróbáltatást.

– Igazából csak százharmincezer forintba kerül ez a szerkentyű, de ennek az anyának ez is nagyon sok pénz.
Elővett a hölgy egy hivatalosnak látszó papírt, amin több helyen is vörös színű kereszt volt látható.
– Mint látja, még a Vöröskereszt is támogatja a gyűjtésünk – győzködött kedves határozottsággal.
– Meg szabad néznem a támogatókat – nyújtottam a kezem a lista után.

Minden gond nélkül a kezembe adta a kerítésen keresztül. Gyorsan megszámoltam a sort. Az első oldalon huszonöt sor volt, és mint láttam, már több oldal tele volt írva.

Pénzügyesként mentem nyugdíjba, így nem volt gond egy gyors számítást végeznem. Nem lapozgattam csak a legfelső lapot összegeztem igaz nagyvonalúan. Tíz tízezres, tíz ötezres és öt háromezres vettem figyelembe. Ez testvérek’ között is százhatvanöt-ezer forint csak az első oldal szerint, és még hol van a másik kettő oldal, ugyanennyi és eloszlású számok összeadása. Örömmel tájékoztattam a hölgyet, hogy bőségesen megvan már a százharmincezer forintos ágy-beemelő ára. Sőt!

A nő rám nézett, hóna alá csapta a dossziét, és feltűnő gyorsasággal továbbállt.

Előző oldal Jártó Róza
Vélemények a műről (eddig 4 db)