Changeling - Walter Collins

Horror / Novellák (947 katt) AlexAHS
  2014.08.07.

Az éjszaka kísérteties csöndjét a sűrű villámcsapásokon kívül csak David fülsüketítő sikításai törték meg. Én csendben loholtam utána, ahogyan csak a lábam bírta. Szemeimből patakzottak a könnyek, de a heves zivatar lemosott minden legördülő cseppet az arcomról. Édesanyám által foltozott bakancsom el-elmerült a sárban, és erről eszembe jutott ő. Biztosan égre-földre keres. Jól ismerem, biztosan nem nyugszik addig, míg otthon nem tudja a kicsi fiát. De most nem gondolhattam erre. Nem számít, hogy mennyire van sötét, hideg, és hogy mennyire hiányzik anyám – nem állhattam meg. Nem állhattunk meg. Az életünk volt a tét.

A másik két fiú, akiknek velünk együtt sikerült megszöknie a rencsről, a másik irányba menekültek tovább. Több esélyünk volt, ha szétválunk. A vádlim és a térdem már égett a fájdalomtól, fogadom, egész eddigi életemben nem futottam ennyit. Sőt, nem is hittem volna, hogy képes vagyok egy ekkora távra. Mit ki nem hoz az ember fiából a halálfélelem?

Gondolataimat puskadörrenés szakította félbe. Lőttek valahol, méghozzá nem is annyira messze. Úgy látszik, mégsem sikerült akkora utat megtennünk, mint amennyit gondoltam. Daviddel összenéztünk, és egyetlen szóváltás nélkül futottunk tovább a semmibe. Még mindig koromsötét volt, de a vihar csendesülni látszott. Megengedtem magamnak egy pillantást hátrafelé, magam sem tudom pontosan miért, talán éreztem, ahogyan rezeg alattam a föld a közeledő gépjármű rezonanciájától. Egy szörnyeteg két sárga szeme világított élénken a messziben, majd ahogyan egyre közelebb és közelebb merészkedett, a szemek nagyobbnak tetszettek, és a brümmögő hang is felerősödött. Tudtam, hogy nem tehetek semmit. Nincs esélyünk az autóval szemben.

Egy learatott gabonamezőn voltunk, és bár hiába volt éjszaka, így sem láttam esélyt a menekülésre. Ennek ellenére nem lassítottam a lépteimen, azt akartam, hogy ha eljön az idő, mikor el kell magammal számolnom, lelkiismeret-furdalás nélkül mondhassam, én mindent megtettem a túlélésért. Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt a lámpa teljes egészében megvilágította gyönge, csuromvizes alakomat. Irtózatos feszítést éreztem a vádlimnál – az előbb érzett izomláz ehhez képest semmisnek hatott. Pillanatokon belül a földön voltam, és éreztem az autó forró alvázát szorosan a testem felett.

Előző oldal AlexAHS
Vélemények a műről (eddig 3 db)